A krónikus fájdalom szindróma

meghatározás

A krónikus fájdalom szindrómát általában olyan fájdalomállapotnak tekintik, amely hat hónapnál hosszabb ideig tart.
Fontos különbséget tenni az akut fájdalom és a krónikus fájdalom között.
Az akut fájdalom csak rövid ideig tart és fájdalmas eseményekkel jár. Például, akut fájdalom akkor jelentkezik, ha sérülést szenved, de akkor fejeződik be, amikor a seb meggyógyul.
A krónikus fájdalom nem tulajdonítható közvetlenül a közvetlen fájdalom eseményének. Így a krónikus fájdalomnak nincs figyelmeztető vagy védő funkciója, mint például az akut fájdalom.

A krónikus fájdalom gyakran akut fájdalomból származik, például amikor a fájdalmat nem kezelik megfelelően. Mivel a fájdalomnak ebben az esetben nincs közvetlen funkciója, a krónikus fájdalom szindrómát független klinikai képnek tekintik. Ezenkívül a pszichológiai elem gyakran meghatározó szerepet játszik.
A krónikus fájdalom pszichológiai betegség következménye lehet, ugyanakkor az akut pszichés fájdalom egy további fizikai komponens révén krónikus fájdalommá is alakulhat.

A krónikus fájdalom szindróma nem ritka betegség. Németországban több mint nyolc millió ember szenved krónikus fájdalomtól. A kezelés nem könnyű, mivel a fájdalmat nem okozhatja egy adott esemény. Akut fájdalom esetén egy ilyen eseményt gyakran könnyű kezelni. A krónikus fájdalomtól szenvedő betegeket ezért sokféle módszerrel kell kezelni egyszerre.

Olvasson tovább a témáról: Krónikus betegség és krónikus betegség

alkotnak

Alapvetően megteheti négy különböző típusú fájdalom megkülönböztetni mindegyiket egyre krónikus fájdalom szindróma képes vezetni.

A fájdalom egyik oka az úgynevezett pszichogén fájdalom. Ezt a fájdalmat nem fizikai sérülés, hanem a pszichés károsodása okozza. Mint a mentális betegség is depresszió vagy Csaló és A félelem képzelete fájdalomhoz is vezethetnek, amelyet kezelni kell.

Neuropátiás fájdalom maga az ideg sérülése vagy károsodása miatt merül fel. Az emberi testben az idegeknek kell a feladata Érzékszervi és fájdalomérzékelés a perifériáról az agyunkra. Ha az idegek megsérülnek, akkor az fejlődik állandó, intenzív fájdalomélmény. A neuropátiás fájdalom gyakori okai a következők: Vírusos fertőzésekmint például a Övsömörvagy cukorbetegség ( cukorbetegség).

Nociceptív fájdalom az a fájdalom, amelyet akkor érezzünk, amikor megsértjük magunkat. Például ez történik egynel Vágja be a bőrt olyan anyagok elosztására, amelyeket: bosszant irritálja és fájdalomhoz vezet. Ha ilyen fájdalom jelentkezik hosszú ideig, az idegeket túl stimulálják, és ún Fájdalom emlékezet. Ez az alapja a krónikus fájdalom szindróma. Az emberek a nociceptív fájdalmat ugyanúgy veszik, amikor a test sérült belső szervek igaz.

A fájdalom utolsó formája ez myofascial fájdalom. Ez a Izomzat és például a reumatikus betegségek előfordul.

megjelenése

Függetlenül attól, hogy az akut fájdalom származik-e, krónikusvá válhat, ha nem kezelik vagy kezelik helytelenül. A krónikus fájdalom szindrómában gyakran egy pszichológiai elem is meghatározó szerepet játszik. A fejlemény legjobban egy példával magyarázható.

Egy képzeletbeli 50 éves beteg szenved a sérvû korongtól, amely fájdalmat okoz a fenékben, és a lábakon sugárzik. A kezdeti szakaszban ezt akut fájdalom eseménynek nevezik. A makacsság miatt figyelmen kívül hagyja a fájdalmat, és megtagadja az orvoshoz fordulást abban a reményben, hogy a fájdalom néhány nap alatt önmagában megszűnik. A beteg csak hónapok után fordul orvosához, aki leírja és utalja az ortopédhez. Összesen hat hónapot vesz igénybe a végleges diagnózis és a kezelés elérése.

Ez a példa a krónikus fájdalom szindróma kialakulásának három különböző módját mutatja be.
Az egyiknek kritikus pszichológiai komponense van. Betegszabadság megszerzésével a beteget közvetett módon jutalmazzák fájdalmáért, mivel nemcsak munkához kell mennie. Ez növeli a betegség elfogadhatóságát. Ezenkívül a beteg észreveszi, hogy önmagában semmit sem tud tenni a fájdalom ellen, és az út során tehetetlenségérzetét érezte. Ez a pszichológiai hozzáállás végső soron elősegíti a krónikus fájdalom szindróma kialakulását.

Különösen a férfiak élnek azzal a hozzáállással, hogy sok klinikai kép pusztán kitartással csökken. Fájdalom esetén sokkal ritkábban vesznek fájdalomcsillapító gyógyszert, mint a nők. De ez a krónikus, kezeletlen fájdalomállapot azt eredményezi, hogy a testem megszokja a fájdalmat és azt hitte, hogy normális. Azt mondják, hogy a test úgynevezett fájdalommemóriát fejleszt ki. Ez felelős a fájdalom krónizálásáért.

A végső ok az akut vagy krónikus fájdalom fizikai és mentális rögzítése. Csak az a gondolat, hogy egy bizonyos mozgással fájdalom lehet, az agy fájdalmának felfogásához vezethet. A folyamatos enyhítő testtartás krónikus fájdalom szindróma kialakulásához is vezethet.

Összegezve: minden olyan betegnél, akinek több mint egy hónapja fájdalma van, konzultálnia kell orvosával, hogy a fájdalmat és esetleges okát a lehető legkorábban kezelje. Az akut fájdalom kezelése sokkal könnyebb és hatékonyabb, mint a krónikus fájdalom szindróma. Ezért el kell kerülni, hogy krónikus fájdalomká alakuljon.

Kísérő tényezők

A fájdalom fő tünete mellett más kísérő tünetek is előfordulhatnak. A kimerültség és a fáradtság nem jellemző a betegségre. Ezenkívül a tartós fájdalom bizonyos esetekben émelygést és hányást is okozhat.

A pszichológiai kísérő tünetek szerepet játszanak, amelyet nem szabad elhanyagolni a krónikus fájdalom szindróma esetén. A szorongási rendellenességek, a depresszió vagy a szomatoform rendellenességek gyakran kísérő tünet. A szomatoform rendellenesség azt a klinikai képet írja le, amelyben a fizikai rendellenességek fennállnak a jelenlegi szerves betegség jelenléte nélkül.

Ha stresszhelyzet alakult ki a krónikus fájdalom kialakulása előtt, vagy ha a fájdalmat különösen stresszesnek tekintik, akkor poszt-traumás stressz rendellenesség alakulhat ki.

Bizonyos esetekben nehéz lehet meghatározni, hogy a pszichológiai tünetek kísérnek-e fájdalmat, vagy ezek kiváltó tényezők.

Pszichoszomatikus tényezők

A pszichoszomatikus orvoslás egyik alapelve a fizikai károsodás vagy a tünetek összekapcsolása a saját pszichéjével. Úgy gondolják, hogy a fizikai tüneteket pszichológiai tényezők váltják ki vagy befolyásolják.
Az emberi psziché is fontos szerepet játszik a krónikus fájdalom kialakulásában. Ezt tovább magyarázzák az okok szempontjából.

A fájdalom érzékelését befolyásolhatják a múltbeli események, valamint a jelenlegi események, és megváltoztatja a normálisan rövid távú fájdalom érzékelését oly módon, hogy krónikusvá váljon.
A krónikus besorolást alátámasztó pszichológiai kockázati tényezők például az állandó stressz vagy más múltbeli fájdalomélmény.

Érdekes, hogy a fájdalom kezdeti figyelmen kívül hagyása vagy a fájdalom következetlen kezelése kulcsszerepet játszhat abban, hogy krónikusvá váljon a progresszió során.

Ez a téma is érdekli: Pszichoszomatikus fájdalom - el tudod képzelni a fájdalmat?

A fájdalomra pozitív hatást gyakorló védő pszichológiai tényezők társadalmi támogatás, főleg egy partnertől. Ezen felül a fájdalom pozitív hozzáállása és elfogadása gyógyító hatással lehet rá.

okoz

A krónikus fájdalom szindróma egy nagyon összetett klinikai kép, és az okozati tényezőket még nem tisztázták teljesen. Gyakran a krónikus fájdalom pontos okát sem lehet megtalálni.

Ismertünk azonban néhány olyan tényezőt, amelyek vezethetnek a krónikus fájdalom szindróma kialakulásához.
Például a balesetek, tumorsejtek vagy amputációk okozta hosszú távú fájdalom bizonyos változásokhoz vezethet a testben. Ennek eredményeként a fájdalom már nem egy túlzott betegség tünete, hanem ma már önmagában is betegség.
A fájdalom akkor is fennáll, ha az eredeti mögöttes betegséget gyógyítottnak vagy megfelelő kezelésnek tekintik.

A neuropátiás fájdalom, amelyet köznyelven idegfájdalomnak is neveznek, ha a kezdeti kezelés nem megfelelő, befolyásolhatja a fájdalom emlékét. Ez krónikus fájdalmat okoz, amelyet nehéz kezelni.

Végül, a fájdalom helytelen kezelése, például szélsőséges rögzítés vagy depressziós rendellenességek esetén, krónikus fájdalom szindrómához vezethet. A pszichológiai tényezők önmagában is kiválthatják a krónikus fájdalmat anélkül, hogy itt megtalálhatók lenne a test rendellenességei.

Gerinc ferdülés

Az orvostudományban a sztenózist általában szűkülésnek kell tekinteni.
A gerinccsatorna stenosisában a gerinccsatorna szűkül, azaz a gerincben lévő tér, amelyben a gerincvelő fut. A gerincvelő egy olyan idegcsomag, amely kompresszió útján reagálhat a fájdalomra.
A gerinc stenosisának gyakori oka a sérvû korong. A korong magja a gerincvelőre nyomja és fájdalmat okoz.

Mindaddig, amíg nincsenek neurológiai tünetek, mint például bénulás vagy szenzoros zavarok a hátban, a fenékben vagy a lábakban, a stenózist általában konzervatív módon kezelik. Ez magában foglalja a fizikoterápiát és a fájdalomcsillapítást.

A terápia utolsó lépéseként csak egy műtét érhető el.

Bővebben a témánk alatt: Gerinc stenosis műtét

Ha a fájdalmat nem kezelik megfelelően, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy krónikus lesz. Ez azt jelenti, hogy a betegnek továbbra is fájdalma van, még akkor is, ha a gerinc stenosis sikeresen megoldódott. Ezek egész életen át tarthatnak, és kezelni kell őket, mivel a krónikus fájdalom gyakran mentális kimerültséghez és depresszióhoz, sőt öngyilkosság kockázatához is vezethet.

Krónikus medencefájdalmi szindróma

A krónikus medencefájdalmi szindróma olyan állapotot ír le, amelyet a medence területén és az alsó háton elhúzódó fájdalom jellemez.
A betegség gyakrabban fordul elő férfiaknál 50 éves életkor után, és formálisan része a bakteriális prosztatagyulladás (prosztatitisz) klinikai képének, még akkor is, ha a krónikus medencei fájdalom szindróma oka nem bakteriális fertőzés.

A krónikus medencefájdalom szindróma alatt a medence területén fellépő fájdalmat értjük, amely több mint három hónapig tartott, és amelyet a prosztata panaszai kísérnek. Ezenkívül különbséget kell tenni a krónikus medencei fájdalom szindróma gyulladásos és nem-gyulladásos formája között.

A pontos ok nem egyértelmű, és gyakran nem lehet teljes mértékben felfedezni a betegben. A tünetek a névadó medencefájdalom, a vizelési problémák és az erekciós funkciók rendellenességei.

A diagnózist a kórtörténet alapján, a medence fizikai vizsgálatával és a vizelettel kapcsolatos vizsgálat alapján végzik. Ezenkívül meg lehet vizsgálni az ejakulátumot és a prosztata transzrektális ultrahangját. E vizsgálat során egy szonda alakú ultrahangfejet helyeznek be a végbélbe, ami javítja a prosztata felbontását.
A kezelés a tünetek enyhítésére korlátozódik. Például vizelési kellemetlenséggel járó gyógyszereket és fájdalomcsillapítókat adhatnak.

Besorolás az ICD szerint

Az ICD (betegségek és kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása) nemzetközileg alkalmazott betegségek osztályozási rendszere. Ez a szabványosítás fontos az egységes diagnózisok elvégzése érdekében. Alapvető szerepet játszik az egészségbiztosítókkal szembeni számlázásban is.

A krónikus fájdalom szindrómát és annak alformáit szintén felsorolják az ICD. Pontosan meg kell különböztetni a klinikai kép hátterét és súlyosságát. A probléma az, hogy a mentális betegségeket nem sorolják be az ICD-ben. A krónikus fájdalom szindrómának azonban gyakran van pszichológiai összetevője.

Azt is bebizonyították, hogy a fájdalom krónizálásában játszott pszichológiai szerep döntő szerepet játszik a betegség intenzitásában és lefolyásában. Az ICD ezért ennek megfelelően módosult, hogy felsorolja a krónikus fájdalom szindróma szomatikus (fizikai) és pszichológiai formáit is. A különféle alpontokban még részletesebben meghatározzuk, hogy a mentális betegség előbb, utána a fizikai betegség, vagy fordítva.
Csak ezeknek a pontos megkülönböztetéseknek köszönhetően lehetséges az orvosi diagnosztika és terápia egységesítése nemzetközi szinten.

Besorolás Gerbershagen szerint

A Gerbershagen osztályozással a fájdalom krónikus besorolása pontosabban kategorizálható. A felosztás öt különböző tengelyt tartalmaz, amelyek mindegyike három szakaszra oszlik. Az 1. szakasz mutatja a legjobb előrejelzést, míg a 3. szakasz a legsúlyosabb fájdalomzavarokat mutatja.

Az első tengely a fájdalom állapotának időbeli lefolyását írja le.Ennek során figyelmet kell fordítani arra, hogy a fájdalom mindig vagy csak ideiglenesen jelentkezik-e, és hogy a fájdalom intenzitása megváltozik-e, vagy a fájdalom folyamatosan azonos. Ha a fájdalom különösen súlyos, akkor azt 3. stádiumnak nevezzük. Ha a fájdalom csak időszakosan jelentkezik és gyenge intenzitású, ezt az 1. stádiumnak nevezzük.

A második tengely a fájdalom lokalizációjával foglalkozik. Ha a beteg egyértelműen hozzá tudja rendelni a fájdalmat egy testterülethez, akkor az 1. stádiumban van. Ha az egész testben diffúz, nem lokalizálható fájdalom jelentkezik, akkor a beteget 3. stádiumnak nevezik.

Harmadszor, a fájdalomcsillapító gyógyszerek fogyasztási viselkedésével foglalkozunk. Mindenekelőtt arra figyelünk, hogy van-e túladagolás vagy gyógyszeres kezelés. Ha ez a helyzet hosszabb ideig, akkor a 3. stádiumnak nevezzük. Megfelelő és fájdalommal járó öngyógyszeres kezelés esetén a beteget az 1. szakaszba sorolják.

A negyedik tengely azt írja le, hogy a beteg milyen mértékben igényel orvosi segítséget. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy szükség esetén rendszeresen látogasson-e orvoshoz (gyakran a házi orvoshoz), vagy - főleg kétségbeesés miatt - sok különböző orvosi intézménybe látogat-e rövid időközönként. Az első esetben Gerbershagen szerint ez az 1. szakasznak felel meg, a második esetben a 3. szakasznak.

Az ötödik és az utolsó tengely a beteg társadalmi környezetével foglalkozik. Ha ez stabil, vagy a problémákat csak csekély mértékben terheli, ez az 1. szakasz, ha a családi struktúra széttöredezett, és a beteg nem integrálódott a szakmai életbe és a társadalomba, akkor ez a 3. szakaszról szól.

Összegezve, a fájdalom krónikus besorolása Gebershagen szerint egy többdimenziós osztályozási rendszert kínál, amelyből mind a tünetek, mind a beteg kezelése a betegségről leolvasható. Biztosítani kell azonban azt, hogy a szakaszok közötti határok gyakran folyékonyak legyenek, és ezért a felosztás nem mindig pontos.

Nyugdíj krónikus fájdalom szindróma esetén

Ha a beteg a krónikus fájdalom miatt már nem képes dolgozni, még kiterjedt terápiával sem, a következő nyugdíjpénz igényelhető. Egyrészt a rokkantsági nyugdíj lehet egy lehetőség. Ezt akkor hívják „teljesnek”, ha a beteg csak napi három órát tud dolgozni, és „részlegesnek” minősítik, ha lehetséges a három-hat órás munkaidő.

A rokkantsági nyugdíj egy bizonyos időtartamra korlátozódik, és annak lejárta után ismét meg kell hosszabbítani.
Ha rokkantsági nyugdíj iránti kérelmet nyújtanak be, bizonyos orvosi vizsgálatokat kell elvégezni, és igazolni kell, hogy a fájdalmat rehabilitációs intézkedések nem tudták javítani.

Másrészről, ha krónikus fájdalom miatt súlyos fogyatékossága van, akkor jelentkezhet öregségi nyugdíjra súlyos fogyatékossággal élők számára. Ez azt jelenti, hogy a rendes öregségi nyugdíjat korábban lehet igényelni. Ehhez először igazolni kell a súlyos fogyatékosságot.

A fogyatékosság foka (GdB) krónikus fájdalom szindróma esetén

A GdB (fogyatékosság foka) egy szabványosított mért változó a fogyatékosság mértékének számszerűsítésére fizikailag vagy mentálisan betegekben.
A legtöbb esetben a GdB-t a nyugdíjhivatal határozza meg. A GdB-t 0-tól 100-ig terjedő skálán mérik, 0-val vagy alig korlátozásokkal és 100 súlyos fogyatékossággal.
Általánosságban elmondható, hogy az 50-ös értéknél egy súlyos fogyatékossággal élő személyről van szó. A GdB általában a betegség és az ebből adódó funkcionális korlátozásokon alapul.

A krónikus fájdalom szindróma kapcsán sokféle típusú fogyatékosság létezik. Ha az alapbetegség tünetei nem különösebben súlyosak, és az ebből eredő fájdalom alig vezet korlátozásokhoz a mindennapi életben, a beteg nem kap 20-nál magasabb értéket. Ha az alapbetegség súlyos, például rák, és a beteg már nem képes erre. önálló ellátás céljából gyakran súlyos fogyatékosságúnak minősítik.
A GdB ezért fontos szerepet játszik a szociális ellátások odaítélésében, és nem kötelező érvényű intézkedés a betegség súlyosságáról.

terápia

A terápia célja a krónikus fájdalom kiváltó oka leküzdése. Mivel ez gyakran nehéz, a terápia a beteg életminőségének javulásához vezet, és nem csak a fájdalom intenzitásának csökkentésére kell összpontosítania.

A kezelõ orvos feladata továbbá a pszichológiai változások, például depressziós hangulatok vagy alvászavarok korai felismerése és kezelése.
A fájdalomcsillapító gyógyszer megválasztása attól függ, hogy a fájdalom nociceptív, vagyis a szövetekből származik-e, vagy neuropátiás-e az idegektől. Nociceptív fájdalom esetén fájdalomcsillapítókat, például ibuprofént és szükség esetén opioidokat adhat.
A neuropátiás fájdalmat görcsoldó szerekkel, például gabapentinnel vagy pregabalinnal (Lyrica) lehet kezelni.

Ha a pszichoszomatikus tényezők szerepet játszanak a krónikus fájdalom szindrómában, akkor a gyógyszeres kezelés önmagában nem elegendő a fájdalom optimális kezeléséhez.
Itt ajánlott pszichoszociális terápia viselkedésterápia vagy figyelemfelhívó terápia formájában a gyógyszeres kezelés támogatására.

Általánosságban a krónikus fájdalomszindróma kezelésének mindig - ha lehetséges - gyógyászati ​​és nem gyógyászati ​​intézkedések kombinációjából kell állnia.

Ez a téma is érdekli: Vezetési érzéstelenítés

Terápia baleset után

A balesetek fontos kiváltó tényező a krónikus fájdalom szindróma. A sérülésekből származó elhúzódó fájdalom vagy a fájdalom helytelen feldolgozása olyan változásokhoz vezethet a testben, amelyeket nem teljesen megértenek, és a krónikus fájdalom szindróma következményeivel.

Ezért nem csak a traumás baleset utáni fizikai károk kezelése, hanem a beteg számára a lehetőséget is arra, hogy feldolgozzuk azt, amit megtapasztaltak. Ha ez nem történik meg, akkor a balesetek poszt-traumás stressz rendellenességekkel is társulnak.
Ez a fájdalom és a trauma káros feldolgozásához vezethet, és a fájdalom továbbra is fennáll, még az összes fizikai sérülés meggyógyulása után is. A poszttraumás stressz rendellenességekre jellemzően az ellenőrzés elvesztésének, a kétségbeesésnek és a tehetetlenségnek a mély érzése.

előrejelzés

Krónikus fájdalom szindróma esetén az egészséges emberek fájdalmának védő funkciója hátsó ülést szerez, és a krónikus fájdalom a saját klinikai képévé válik.
A krónikus fájdalom szindróma meghatározása olyan fájdalom, amely három-tizenkét hónapig tart, és nincs időbeli tünetek. Ezért a betegség teljes gyógyulásának előrejelzése rossz, főleg mivel nincs olyan kezelés, amely kifejezetten kezelni tudja a fájdalom okát.