A számolás hiányosságainak diagnosztizálása

Hogyan diagnosztizálják a gyengeség kiszámítását?

Különbséget kell tenni a Diagnózisamely a számtani gyengeséget részleges gyengeségként ismeri el az ICD 10 értelmében, és megkülönbözteti a többi matematikai problémától, például az iskolai készségek kombinált rendellenességeit vagy a nem megfelelő tanításnak tulajdonítható aritmetikai nehézségeket.
Pontosan úgy Diszlexia Az ICD 10 besorolása szerint (Betegségek és kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása, 10. változat) a dyskalculia az úgynevezett körülhatárolt fejlődési rendellenességek.
A dyskalculia problémája inkább abban a tényben rejlik, hogy a probléma nem magyarázható intelligencia hiányával vagy nem megfelelő tanítással van.

Így nehézséget okoz a számítás megtanulásának megjelenése és az általános problémák megkülönböztetése.

Az ICD 10 szerint az aritmetikai problémák alábbi formáit kell megkülönböztetni a diszkalculiától:

  1. Rossz számolás a nem megfelelő oktatás vagy a nélkülözés eredményeként (= fizikai és érzelmi figyelem hiánya).
  2. Az agykárosodás során már megszerzett számtani készségek elvesztése (= "megszerzett" számtani gyengeség)
  3. Gyenge számolás a nem megfelelő intelligencia miatt (IQ <70)
  4. Szerves betegségek, mentális rendellenességek vagy fogyatékosság (például szenzoros rendellenességek) eredményeként számtani gyengeségek (= „másodlagos” számtani gyengeségek).

Egyrészt vannak diagnosztika szabványosított vizsgálati eljárások rendelkezésre állnak, amelyek ugyanakkor, mint az osztálymunka, csak a jobb és a rossz közötti különbséget tesznek, és nem analizálják a hibákat mint olyanokat. Nem mindenki tudja elvégezni a szabványosított vizsgálati eljárásokat.
Mivel azonban nem akarja a gyermeket „gyenge matematikának” vagy „nem gyenge matematikának” nevezni, hanem inkább a problémákkal foglalkozik, érdemes elemzést kell végezni. Ezt csak a minőségi hibaanalízis és a a számítási technikák kvalitatív értékelése történik. Alapvetően ez megköveteli a hallgatótól, hogy hangosan gondolkodjon a feladatok megoldásakor, azaz hogy tájékoztasson a számítási módszereiről. Ez az egyetlen módja a szubjektív (= rossz, nehézkes) algoritmusok meghatározására és a rossz megoldások elemzésére.
A szubjektív algoritmusokat különösen lenyűgözően lehet meghatározni, amikor a tesztelt személyt arra kérik fel, hogy anyagot (tananyagok) segítségével oldja meg a problémát. A cselekvés során felismerhető például, hogy számtani vagy számolás-e, stb.
Ezen túlmenően, még a terápia alatt is, folyamatosan kell diagnosztizálni a további diagnózist. Fontos a hibák elemzése és a gyermek gondolati struktúrájának megkérdőjelezése. Az egyik úgynevezettről beszél Követési diagnosztika, amely lehetővé teszi a terápia megfelelő prioritásainak meghatározását és egymásra építését - lépésről lépésre.

Általános szabály, hogy a hallgató nem kizárólagosan felelõs a tanulási nehézségek fejlõdéséért. Ezért a diagnózis részeként mindig szerepelnie kell Kérdések az otthonról és az iskoláról kérni kell. Mind az iskolában, mind az otthonban lehetősége van megfigyelni a gyerekeket, ami azt jelenti, hogy a nehézségek jelzése már korai szakaszban megfigyelhető és kezelhető.
A korai felismerés minden probléma szempontjából nagy szerepet játszik. Minél korábban felismerik és elemezik a problémákat, annál gyorsabb segítség érhető el az értelmes terápia terén