Rhabdomyolysis

meghatározás

A rabdomiolízis olyan betegség, amelyben az izmok lebomlanak. Ez azonban csak az úgynevezett csíkos izmokat érinti, azaz a csontváz izmainkat.
A húros izmok lebontása az egyes izomkomponensek felszabadulásához vezet. Ezért a rabdomiolízis a vér izmainak metabolikus termékeinek, enzimeinek és fehérjéinek növekedéséhez vezet. A rabdomiolízis érinti az egyes izmokat és izomcsoportokat, vagy az egész testet.

A sztatinok oka

A sztatinok olyan gyógyszerek, amelyek célja a koleszterinszint csökkentése. A rabdomiolízist a hatóanyag kiváltja azon emberek kis százalékánál, akik ezt a gyógyszercsoportot szedik. Ez különösen azokra az emberekre vonatkozik, akiknek már sok más kockázati tényezőjük van az izombontás szempontjából: Ezek között szerepel például a rendszeres erőteljes testgyakorlás, az öregség, a női nem, és sok más betegség jelenléte.

Nehéz pontosan megjósolni, ki fogja sztatinoktól elvégezni a rabdomiolízist. Mivel azonban a rabdomiolízis szövődményei életveszélyesek lehetnek, a sztatinokat azonnal abba kell hagyni és az izombontást kezelni kell. A szív- és érrendszeri kockázat csökkentése érdekében a gyógyszer abbahagyása ellenére részletes konzultációt kell tartani egy kardiológussal (szívorvos).

Olvassa el a cikket: Simvastatin.

A lehetséges okok

A rabdomiolízis okairól meg kell különböztetni a traumatikus és az atraumatikus okokat. Trauma, például véraláfutás, elektromos baleset vagy az izmok testmozgás miatti túlzott használata az egyes izomcsoportoknál rabdomiolízist okozhat. Az izmok akkor is lebomlanak, ha súlyos vérzés esetén az érintett testrészt megkötik.

Az atraumatikus okok mindenekelőtt a mérgezést és a gyógyszerekkel, gyógyszerekkel, állati és növényi méreggel, stb. Történő túladagolást eredményezhetik. Ez az elektrolitok (vér sók) egyensúlyhiányához vagy az izmok anyagcseréjének megszakításához vezet. Ez kiválthatja a rabdomiolízist a test egész területén. A fertőzések vagy anyagcsere-betegségek szintén rabdomiolízishez vezethetnek.

A sport oka

A rabdomiolízist alapvetően a túlzott sportolás okozhatja. Az izmok különösen erőterhes edzés vagy Crossfit segítségével vannak megterhelve. Ha ez jelentős egyensúlyhiányt okoz az anyagcserében és az izmok elektrolitellátásában, hosszú távon megsérülhetnek. Gyakran csak az izomcsoportokat érinti, nevezetesen azokat, amelyeket a sport során túlzottan felhasználtak.

Különösen azok a versenyzős sportolók, akik rendszeresen vezetik izmaikat a csúcsteljesítményhez, esetenként olyan vérszintet mutathatnak, amely megfelel a rabdomiolízisnek. Ez az izmok megterhelésével magyarázható. Az intenzív edzés azonban nem feltétlenül vezet az izmok tényleges lebontásához.

A rabdomiolízis tünetei

A rabdomiolízist számos tünet jellemzi, amelyek a betegség okától függően nagyon különbözőek lehetnek. A rabdomiolízist általában kezdetben izomfájdalom kíséri. Súlyos izomromlás esetén először izomgyengeség lép fel, később az érintett izomcsoportban teljes erővesztés fordulhat elő.

Ha a rabdomiolízis oka traumatikus esemény, általában kísérő sérülések is vannak. A nem befolyásolt izomcsoportok is véraláfutást vagy repedt izomrostokat szenvedhetnek. Más struktúrák, például csontok, szalagok, ízületek stb. Sérülése is lehetséges.

Olyan atraumatikus ok, mint például mérgezés, olyan tünetek jelentkezhetnek, mint elektrolit-zavarok, láz, émelygés, hányás, eldugult tudat intoxikációig vagy eszméletvesztésig. Mivel a vizeletben magas az izomfehérjék (mioglobin) tartalma, a vizelet átmenetileg pirossá válhat; ezt a tünetet myoglobinuria-nak hívják. Ha ennek eredményeként vesekárosodás lép fel, a túlzott vagy csökkent vizelés további tünetek lehetnek.

Tudjon meg többet a témáról itt: Izomfájdalom.

A diagnózis

A rabdomiolízis diagnosztizálását először klinikailag kell elvégezni. Ily módon az illetékes orvos megbeszélés során megtudhatja a személy panaszait. A leginkább észrevehető izomfájdalom, csökkent erő és esetleg a vizelet vörös színe.

Ezenkívül a vér és a vizelet vizsgálata úttörő, mivel az izom egyes összetevőit az izmok szétesése révén a vérbe mossa. Onnan ürülnek a vizelettel. Akut veseelégtelenség esetén a vízvisszatartás megfigyelhető a fizikai vizsgálat során is.

A diagnosztika laboratóriumi értékei

A rabdomiolízis során különféle anyagokat vizsgálnak laboratóriumi elemzéssel. Az izmok lebontásakor az egyes izomkomponensek a vérbe kerülnek. Ezért ellenőrzik az izom enzimek, a mioglobin (izomfehérje) és az elektrolit szintjét a vérben. Az LDH szintjét szintén ellenőrzik, mivel ez a sejtek lebontásának fontos mutatója.

Ezeket az anyagokat ezután kiszűrik a vérből és kiválasztják a vizelettel, így ezek az értékek a vizeletben is kimutathatók. Különösen a mioglobin jelenléte a vizeletben a rabdomiolízis erős mutatója. A vesekárosodás időben történő felismerése érdekében a vese laboratóriumi értékeit a vérből és a vizeletből is meg kell mérni.

Tudjon meg többet a témákról itt:

• a vérszám
• a vizeletvizsgálat

A kezelés

A rabdomiolízis kezelésére gyakran nem kerül sor okozati összefüggésben. A trauma okozta izomkárosodás nem fordítható vissza. A kiváltó gyógyszerek és toxinok azonban megszakíthatók vagy kiüríthetők a testből.

Ha lehetséges az ok kezelése, azt a lehető leghamarabb kell kezelni. Egyébként a terápia a rabdomiolízis tüneteire összpontosít. A lényeg az, hogy támogassák a veséket funkciójukban. Mivel sok hulladékterméknek a vesén keresztül kell kiválasztódnia, ezért nagy mennyiségű (5 liternél nagyobb) folyadék beadása ajánlott, és gyógyszereket (úgynevezett diuretikumok) is be kell venni, amelyek a veséket nagy mennyiségű ürítésre kényszerítik.
A folyadékok kiválasztásának szabályozásához általában folyadék-egyensúlyra van szükség. E célból az összes abszorbeált és ürített folyadékmennyiséget összekeverjük. A napi mérlegelés gyorsan felismeri a túlzott vagy elégtelen folyadék ürülést.

Akut veseelégtelenség esetén a vese általában nem képes elegendő folyadékot kiszűrni és kiválasztani, így az izomkomponensek kiválasztása nem garantált. Ezért akut veseelégtelenség esetén szükséges lehet dialízis (vérmosó géppel).

Tudjon meg többet a témáról itt: akut veseelégtelenség.

A szövődmények

A rabdomiolízis legfélelmetesebb következményei az akut vesekárosodás és az intravaszkuláris (az erek belsejében) véralvadás, mivel ezek gyorsan életveszélyessé válhatnak. Az elektrolitok (vér sók) kisiklása kisiklással lehetséges, ez metabolikus rendellenességekhez, valamint az izomműködés és így a szívizom rendellenességekhez vezethet.

Egy másik szövődmény a kompartment szindróma, amelyben az izmok erősen duzzadnak a folyadék-visszatartás miatt. Ha az izomnak nincs elegendő tere a tágulásra, elpusztulhat.

Olvassa el a témáról itt: Rekesz szindróma.

Veseelégtelenség mint szövődmény

Rhabdomyolysis esetén a veseelégtelenség a vese túlzott stresszének következménye. Az izmok lebontásakor sok, a szervezetre mérgező anyag szabadul fel a sejtekből és bejut a vérbe. A vesenek szűrnie kell és el kell távolítania ezeket a toxinokat a vérből. A nagy mennyiség miatt a vese gyorsan kudarcot okozhat.
Különösen a mioglobin, az izmok fontos alkotóeleme, eltömítheti a vese szűrőrendszerét, és ezáltal károsíthatja a vese is. Az akut veseelégtelenség életveszélyes lehet.

További információt a témáról itt találhat: akut veseelégtelenség.

Az időtartam

A rabdomiolízis időtartama nagyban függ az okától. Traumák esetén az izomromlás általában néhány naptól hétig tart. Krónikus betegségekben, például anyagcsere-betegségekben, a rabdomiolízis hosszú ideig is előfordulhat. A következmények érezhető hossza erősen függ attól, hogy időben és intenzíven miként kezelték őket.

Prognózis

A rabdomiolízis előrejelzése annál jobb, minél hamarabb felismerik és kezelik a betegséget. A rabdomiolízis rendszerint szövődmények nélkül gyógyul.

Veseelégtelenség vagy súlyos véralvadási rendellenességek esetén a kórházi tartózkodás hónapokig tarthat, és néhány nap elteltével egész életen át károsodás vagy akár halál is előfordulhat. Ilyen komplikációk az érintett emberek akár 15% -ánál fordulhatnak elő.