A vizelethajtók

Szinonimák tágabb értelemben

Víztabletták, dehidrációs gyógyszerek, furoszemid, tiazidok

Angol:
vízhajtók

meghatározás

A diuretikumok olyan gyógyszercsoportok, amelyek fokozott vizeletkibocsátást (diurezis) okoznak. Ezeket gyakran "víztablettáknak" nevezik, mert növelik a folyadékok kiválasztását a vesén keresztül. Nagy vérnyomás kezelésére használják, folyadékok öblítéséhez a testből, pl. vastag lábak (lábödéma) és ha a szívműködés korlátozott (szívelégtelenség).

Mikor írják fel a diuretikumokat?

A magas vérnyomás kezelésére használják (Artériás hipertónia) Mindig más gyógyszerekkel kombinálva és kis adagban adva, mivel önmagában a diuretikumok alkalmazása csak mérsékelten csökkenti a vérnyomást.

Folyadékvisszatartás a testben, más néven Ödéma lehet például terhesség alatt, a szív pumpáló funkciójának elvesztésével (Szív elégtelenség/ Szívelégtelenség) és vesebetegség. A nephotikus szindróma fontos vesebetegség, amelyben vízvisszatartás lép fel:
A betegek több fehérjét választanak ki a vizelettel, kevesebb fehérje van a vérben, és vannak ödéma, főleg a lábakban. De gyakran is előfordul Víz a lábadban.

Milyen feltételek mellett nem szabad diuretikumokat szedni?

Vizelethajtókat nem szabad szedni, ha a beteg kevés folyadékkal rendelkezik. Növekedett vagy csökkent vizes sótartalom esetén a diuretikumokat szintén nem szabad alkalmazni, vagy a beteg szoros megfigyelése mellett kell használni. A betegek vérzési rendellenességekkel járnak, és véredények képződnek az erekben, úgynevezett trombózis, diuretikumokat nem szabad szedni, mivel a víz kiválasztása megvastagítja a vért és megkönnyíti a trombózis kialakulását.

A vizelethajtókat nem adják súlyos vese- és májkárosodás esetén.

Megjegyzés: drog allergia

Ezen túlmenően az általános szabály az, hogy azokat a gyógyszereket, amelyekre a beteg allergiás reakciót váltott ki, nem szabad újra felírni! A kiterjesztés veszélye allergiás reakció túl nagy, ezért nem szabad beírni.

Hogyan működnek a diuretikumok?

Az egyes anyagosztályok eltérő hatású helyeket mutatnak a vesékben, de mind közös, hogy hatásuk növeli a nátrium kiválasztását a vizeletben. A nátrium egy vizes só, amelyet a vesék kiszűrnek a vérből és a testből a vizelettel engedik ki. A gyógyszeres befolyás miatt a nátrium a testben csökken. A test elveszíti a tárolt vizet:
A betegeknek gyakrabban kell WC-be menniük, mivel a test több vizet választ ki a nátriummal együtt.

Ennek a gyógyszercsoportnak a lehetséges mellékhatásai miatt fontos a vér sóinak, a vércukorszint, a vér lipidek és koleszterin, valamint a Vese értékek amikor a beteget diuretikumokkal kezelik.

Különböző gyógyszercsoportok

Három különféle diuretikumcsoportot (anyagosztályt) adnak a víz kiválasztásának elősegítésére:

• Hurok diuretikumok

• A tiazidok

• Kálium-takarékos diuretikumok

Az alábbiakban részletesebben ismertetjük a különféle típusú diuretikumokat, ismertetjük azok speciális működési módját és mellékhatásaikat

Hurok diuretikumok

A magas vérnyomás kezelésében ez a gyógyszercsoport olyan betegekben is alkalmazható, akik vesefunkciója már csökkent. A vérben található marker segítségével meg lehet határozni a kreatininszintet, a vesefunkciót, és el lehet dönteni, hogy a beteg ilyen funkcionális károsodással rendelkezik-e vagy sem.

A hurok diuretikumok hatása fokozható egy másik gyógyszer beadásával, amely elősegíti a víz kiválasztását, miközben a hurok diuretikumok már nagyon hatékony dehidrációs gyógyszerek.

Ha szükség van a folyadék gyors öblítésére, pl. Ha a szívelégtelenség hirtelen romlik, ezt a gyógyszercsoportot általában használják.

Hurok-diuretikumok: hatóanyag és kereskedelmi nevek

• Bumetanid, pl. Burinex®
• Furozemid, pl. Lasix®, Furorese®
• Torazemid, pl. Torem®, Unat®, Toacard®
• Piretanid, pl. Arelix®, piretanide 1 A®
• Etakrinsav, pl. Hydromedin®

Hurok diuretikumokkal történő kezelés csökkentheti a vér kálium- és kalciumszintjét. Mindkettő fontos vizes só. Ha a vizelethajtókat ACE-gátlóval együtt adják, ügyeljen arra, hogy a vérnyomás ne csökkenjen túl sokat. Mindkét gyógyszer csökkenti a test folyadék mennyiségét, amelyet a vérnyomás csökkenése kísér. Ez szédülést és gyengeséget okozhat.

A hurok diuretikumok cukorbetegekben alkalmazhatók.

A tiazidok

A tiazidok az úgynevezett első vonalbeli szerek a magas vérnyomás terápiában, azaz elsősorban a kombinált kezelésre írják elő őket. A tanulmányok kimutatták a vérnyomásra gyakorolt ​​kedvező hatásaikat és a magas vérnyomású betegek előrejelzésének jelentős javulását.

Ez a gyógyszercsoport jól alkalmazható szívbetegségben szenvedő és magas vérnyomású betegek hosszú távú kezelésére.

A fokozott nátriumkiválasztás mellett megfigyelhető az érrendszerre gyakorolt ​​érrendszeri hatások, amelyek támogatják a vérnyomás csökkentését.

Tiazidok: hatóanyag és kereskedelmi nevek

• Klortalidon, pl. Hygroton®
• Hidroklorotiazid, pl. Disalunil®, Esidrix®
• Indapamid, pl. Inda Puren®, Sicco®
• Xipamid, pl. Aquaphor®, Aquex®

Az esetek 20% -ában a tiazidok csökkentik a vér nátrium-, kálium- és magnéziumszintjét. A tiazideket ezért gyakran kálium-takarékos diuretikumokkal kombinálják a káliumveszteség kompenzálására. Ez súlyos szívritmuszavarokhoz vezethet. A tiazidokkal végzett kezelés lehetséges mellékhatásai lehetnek a fokozott vércukorszint és a vér lipidszint formájában jelentkező anyagcsere-rendellenességek. Ez émelygést és hányást is okozhat.

Nem szabad tiazidokat adni, ha a vesefunkció károsodott, mivel ebben a helyzetben csökkenthetik a vese véráramát, ami további vesekárosodást okozhat

Kálium-takarékos diuretikumok

A többi diuretikummal ellentétben a kálium-megtakarító szerek a kálium visszatartását okozzák a testben, nem pedig a vér sójának fokozott kiválasztását. Tehát káliumot takarít meg a test számára, ebből adódik a gyógyszercsoport neve.

A kálium-megtakarítókat tiazidokkal kombinálva használják, mivel ezek csak a víz mérsékelt kiválasztódását okozzák.

Kálium-takarékos vizelethajtók nem adhatók súlyos vesekárosodásban, veseelégtelenségben szenvedő betegeknek.

ACE-gátlókkal történő kombinált kezelés és kálium-kezelés esetén meg kell jegyezni, hogy a szervezet a kálium-megtakarító szerek hatása miatt kevesebb káliumot veszít. A megnövekedett káliumszint olyan súlyos következményekkel járhat, mint például Aritmiák, ezért rendszeres időközönként vérvizsgálatot kell végezni a káliumszint ellenőrzése céljából.

Ebben a csoportban kétféle gyógyszer létezik: az aldoszteron antagonisták és a két gyógyszer, a triamterén és az amilorid.

• Aldoszteron antagonisták

Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek megakadályozzák az aldoszteron működését a testben:
Az aldoszteron növeli az erekben lévő folyadék mennyiségét, és így növeli a vérnyomást. Az aldoszteron antagonisták csökkentik az erek térfogatát, és ezáltal alacsonyabb vérnyomást.

A diuretikumok e csoportja nagy jelentőséggel bír a szívelégtelenség kezelésében:
Ha aldoszteron antagonistát adnak ACE-gátlóval és szívglikoziddal együtt, ez segít csökkenteni a súlyos szívműködési rendellenességben szenvedő betegek halálozási arányát.

Aldoszteron antagonisták: hatóanyag és kereskedelmi nevek

• Eplerenon, pl. Inspra®
• Kálium-canrenoate, például Aldactone®
• Spironolakton, pl. Duraspiron®, Verospiron®

Az aldoszteron antagonisták mellékhatásai közé tartozik a káliumszint emelkedése a vérben, az esetleges allergiás reakciók, valamint émelygés, hányás és hasmenés.

• Amilorid és triamterén

Ezt a két aktív összetevőt a készítményekkel együtt mindig más gyógyszercsoportoknak is be kell adni, mivel ezek kombinációs partner nélkül túl gyenge lenne. Az amiloridot és a triamterént ezért általában tiazidokkal kombinálva adják be, vagy olyan készítményt írnak fel, amely mindkét hatóanyagot (tiazidot és kálium-megtakarító szert) tartalmazza. Ez a gyógyszercsoport a folyadék kiszivárgására és a magas vérnyomás kezelésére szolgál.

Triamterén és amilorid: hatóanyag és kereskedelmi nevek

• Triamterén, pl. Arumil®
• Amilorid, pl. Jatropur®

Nemkívánatos hatások a káliumszint emelkedése a vérben és az esetleges allergiás bőrreakciók vagy emésztőrendszeri panaszok, például hasmenés, hányinger és hányás.

A tiazid, a triamterén és az amilorid kombinált partnere, ellensúlyozza a megnövekedett káliumszintet:
Míg a tiazidok fokozott káliumkiválasztást eredményeznek, az amilorid és a triamterén csökkentik a káliumveszteséget - így a kombinált kezelés két hatása kiegyensúlyozza egymást, és "pozitív mellékhatásról" beszélhetünk.

Mellékhatások

Minden gyógyszernek mellékhatásai vannak - ez a helyzet a diuretikumokkal is. A diuretikumok különböző csoportjai eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek, de minden mellékhatás megtalálható minden gyógyszernél.

Általában minden gyógyszer viseli a túlérzékenység vagy allergia kialakulásának kockázatát. Ez bőrkiütéshez, kellemetlenséghez és akár allergiás sokkhoz is vezethet. A vizelethajtó célja, hogy több víz ürüljön ki a testből. Ily módon csökkenthető a vízvisszatartás és a vérnyomás is. Ha azonban a vérmennyiség a vízelvezetés miatt csökken, növekszik a trombózis kialakulásának kockázata.

A vércukorszint szintén csökken, ezt elsősorban a cukorbetegek esetében kell megfigyelni, mivel a gyógyszert meg kell változtatni az úgynevezett hipoglikémia, azaz alacsony vércukorszint elkerülése érdekében.A kiszáradás során megnövekszik a húgysavak szintje a vérben. Ez köszvényes rohamhoz vezethet köszvényes betegekben. Itt is gyógyszerekkel vagy táplálkozási technológiával lehet ellensúlyozni.

Minden diuretikumnak van hatása a vér káliumszintjére is - vagy csökkent (tiazidok és hurok-diuretikumok), vagy megemelkedett (kálium-megtakarító diuretikumok). A káliumszint hogyan befolyásolja testünket, a következő szakaszban külön tárgyaljuk. Minden diuretikummal kapcsolatban azt is beszámoltak, hogy néhány betegnél emésztőrendszeri problémák vannak, például hasmenés, székrekedés vagy émelygés.

A hurok diuretikumok, például a furoszemid esetében a sók és az elektrolitok felszívódása és kiválasztása külön megváltozik - ez végül a vizelési hatás oka. Ez fokozott kalcium, magnézium és kálium kiválasztódást eredményez. A hosszú távú kalciumhiány osteoporosishoz, a csontok törékenységéhez vezethet. Egyes betegek hallászavarokról is beszámolnak, amikor hurokdiuretikumokat szednek, de ezek általában a gyógyszer abbahagyása után teljesen megfordulnak.

A tiazidok csoportjának sajátos mellékhatásai vannak, ritkán a vérkép változása. Az orvos ezt vérszám alapján határozhatja meg. Az erektilis diszfunkció gyakrabban fordul elő, azaz egy merevedési rendellenesség, amely a gyógyszer abbahagyása után is megfordul. A betegek ebben az esetben ne habozzanak orvoshoz fordulni! Különösen az idős betegek érezhetik a vér nátrium-koncentrációjának hirtelen csökkenését. Ez hirtelen rendellenességként, zavartan vagy felhőként jelentkezhet.

Az aldoszteron antagonisták esetében fennáll a probléma, különösen a spironolakton esetében, hogy a gyógyszer a test más részein is működhet. Tehát aktiválhatja a nemi hormonok receptorait. Ennek eredményeként férfiaknál gynecomastia (mellszövetek növekedése) vagy merevedési zavarok lehetnek. A nőkben viszont előfordulhat, hogy kihagyott időszak (amenorrhea) vagy úgynevezett hirsutizmus jelentkezik, amely végül a nő maskulinizációja lehet. Hangos változásokhoz, például rekedtséghez is vezethet. Az aldoszteron antagonista eplerenon viszont nem kötődik olyan erősen a nemi hormon receptorokhoz, és nem mutat ezeket a mellékhatásokat.

Ha bármilyen mellékhatást észlel, ne habozzon, forduljon orvosához. Ha szükséges, adagolhatja vagy megváltoztathatja a gyógyszert.

Káliumszint

A vizelethajtók befolyásolják a vér káliumszintjét. Hurok diuretikumok és tiazidok csökkentik a káliumszintet. Ha ez kritikus tartományba esik, különféle mellékhatások léphetnek fel. Ide tartoznak a szívritmuszavarok, az izomerő csökkenése vagy a test túlsavanyodása (úgynevezett metabolikus acidózis).

A tanulmányok azt is kimutatták, hogy az alacsony káliumszint csökkenti a glükóztoleranciát, és így károsítja a cukor anyagcserét. Ezért ezek a diuretikumok nem ajánlottak fiatalok és cukorbetegek számára.

A kálium-megtakarító diuretikumok viszont a vér magas káliumszintjéhez vezethetnek. Ez a káliumhiányhoz hasonlóan izomgyengeséggel és szívritmuszavarokkal jár. A vizelethajtó kezelés alatt a káliumszint rendszeres ellenőrzése mindenképpen javasolt. A kálium-takarékos diuretikumokat gyakran hurokdiuretikumokkal vagy tiazidokkal kombinálják a kálium-szint stabilitásának megőrzése érdekében.

Mit kell figyelembe venni megálláskor?

A vizelethajtó dehidráló hatású gyógyszer, amelyet különféle betegségek kezelésére lehet beadni. Ezen betegségek némelyike ​​súlyos, és orvosa gondosan mérlegeli a vizelethajtó alkalmazását, ezért semmi esetre sem tanácsos önmagában abbahagyni a vizelethajtót konzultáció nélkül.

Például, ha a szív gyenge, a növekvő vérmennyiség nagy terhet jelent a szívnek. Ha orvosával konzultálva abbahagyja a vizelethajtót, akkor tudnia kell, hogy ez ún. „Visszapattanó hatáshoz” vezethet. Ez azt jelenti, hogy a vizelethajtó kezelés leállítása után a test hajlamos arra, hogy rövid ideig túlzott mennyiségű vizet tároljon. Ez néhány napig a vérnyomás emelkedéséhez vagy a látható ödéma (vízvisszatartás, gyakran a lábakban) kialakulásához vezethet. Ez a hatás azonban csak átmeneti, és néhány nap elteltével helyre kell állítani az egyensúlyt. Különösen gyakori a hurokhajtók használata után.

Vízhajtók és köszvény

A köszvény egy olyan állapot, amelyet a vizelet megnövekedett húgysavszintje jellemez.

Ez a húgysav például felépülhet az ízületekben és kristályokat képezhet, ami súlyos fájdalmat okozhat. Diuretikumok alkalmazása során mindenképpen tájékoztassa orvosát a köszvény korábbi rohamairól, mivel a vér húgysavszintje a test kiszáradásakor nőhet. Ezután felírhatnak egy köszvényes gyógyszert (például allopurinol), vagy megnövelhetik az adagot. A vizelethajtó ok beadásától függően, pl. Magas vérnyomás esetén más gyógyszereket is igénybe vehet, és elkerülheti a diuretikumok alkalmazását.

Olvassa el: A köszvény kezelése mint például Diéta köszvény

Vízhajtók és dopping

A vizelethajtókat az 1988. évi olimpiai játékok óta tiltják a dopping gyógyszerek. Maszkoló szernek nevezik őket, ami azt jelenti, hogy a sportolók ezeket a vizelethajtókat felhasználhatják a vizeletben egy másik dopping anyag elrejtésére. Ennek eredményeként más stimuláló gyógyszerek nem észlelhetők a vizeletben - ez tehát megtévesztés, és ezért tilos. A diuretikumokat szintén széles körben alkalmazzák azokban a sportokban, amelyeknek súlyosztálya van. Például a bokszolók sok vizet választhatnak ki diuretikumok segítségével röviddel a harc előtt, és így könnyebbé válnak - ez megnyitja az utat az alacsonyabb súlyosztályhoz. Valami hasonló megfigyelhető a lovassportban, ahol a versenyző alacsonyabb súlya pozitív hatással lehet a ló teljesítményére. A diuretikumokat a testépítésben is használják versenyek előtt, mivel a vízvesztés az izmokat még határozottabbá teheti. Azok a sportolók, akik egy már létező betegség, például szívbetegség miatt vizelethajtót szednek, természetesen mentesülnek a tilalom alól. Ezt ezt követően orvosnak kell igazolnia.

További információ a témáról: adalékolás