4. fokozatú glioblastoma

bevezetés

A glioblastoma (más néven Glioblastoma multiforme) a leggyakoribb rosszindulatú agydaganat felnőtteknél (ez ritkán fordul elő gyermekeknél). A WHO hagyta jóvá 4. fokozat és vele együtt legnagyobb súlyosságú kijelölt. Általában vannak több férfi, mint nő és a fehérségben, mint a fekete populációban több embert érint a glioblastoma, ennek a rosszindulatú agydaganatnak a közép- és idős korban jelentkező fő megnyilvánulási ideje (az átlagos életkora 64 év). A németországi 100 000 lakosból évente kb. 3 beteg.

A glioblastoma degenerált sejtjei az ún Az agy asztrolitja (= a központi idegrendszer glia sejtjei; támogató sejtek), ezért a glioblastómára hivatkoznak az irodalomban gyakran "Astrocytoma IV fokozat" található.

Különbséget kell tenni az elsődleges és a másodlagos glioblastoma között, az elsődlegesen közvetlenül és rövid idő alatt fejlődik ki az életképes asztrociták és túlnyomórészt a 60/70 éves kor felett. Az élet éve aggodalmak.

A szekunder glioblastoma viszont egy már létező alacsonyabb fokú asztrocitómából származik (WHO 1-3), ezért hosszú ideje fennálló, progresszív agydaganat végső szakaszának tekinthető. Ezek közül valószínűleg 50/60 körüli betegek. Az élet éve érintett. Az elsődleges glioblastómák kétszer olyan gyakoriak, mint a másodlagosak.

További információ a témáról: Glioblastoma - az egyes szakaszok lefolyása

Általában glioblastoma alakul ki a két agyfélteke egyikének fehérjében (lehetőleg az elülső vagy az időbeli lebenyben), de a folyamat során a rúdon keresztül gyorsan beszivárog a másik félgömbbe. A képalkotás során alakja gyakran hasonlít egy pillangó alakjára, ezért gyakran nevezik "pillangó glioblastómának".

Tudjon meg többet a témáról itt: A glioblastoma lefolyása

Hogyan néz ki a végső szakasz?

Természetesen problematikus általános megállapításokat tenni arról, hogy a glioblastoma betegség végső stádiuma hogyan néz ki az érintettek számára. A kurzusok túlságosan különböznek betegenként ehhez. Ennek ellenére megfogalmazhatók bizonyos állítások, amelyek általában igazak.

Ahogyan a „befejező szakasz” kifejezés sugallja, általában nincs remény gyógyulni az érintettek számára. A betegek többsége a végstádiumban nagyon gyenge, ágyban fekve és intenzív kezeléstől függ.

A gyógymód hiánya miatt a tünetek enyhítésére helyezik a hangsúlyt. Ezek általában a betegség során súlyosbodnak, és ennek megfelelően a végstádiumban vannak a legszembetűnőbbek. Ide tartoznak a súlyos fejfájás és a hányásos reggeli betegség, amelyek a glioblastoma által okozott megnövekedett intrakraniális nyomás következményei.
A végstádiumú fejfájások gyakran diffúzabb jellegűek, azaz az egész fejre hatnak, nemcsak a tumor területére. Általában hirtelen jelentkeznek, majd egyre növekszik. Ezen túlmenően néhány érintett ember személyiségváltozást mutat, például agresszívvá válik, vagy nagyon hiányzik a hajtásból. Ezenkívül gyakran fordulnak elő ismétlődő epilepsziás rohamok. Időnként a megnövekedett intrakraniális nyomás átmeneti tudatzavarokhoz is vezethet, egészen állandó "szürkületi állapotokig".

Attól függően, hogy hol helyezkedik el a glioblastoma, más tünetek is előfordulhatnak. Ha például a glioblastoma növekedése befolyásolja a nyelvi központot, akkor a beszéd vagy a szavak megtalálásának nehézségei is észlelhetők. Ha a motor központját érinti, mozgási rendellenességek következhetnek be. Látási zavarok az agy látási központjának befolyásolása esetén is előfordulhatnak

Ha a daganat tovább növekszik, akkor az agy egyes részeit lefelé mozgathatja. Ott az agytörzs a légzés szabályozásáért felelős területei csapdába eshetnek, ami légzési leállást és halált okozhat.

Esetleg ezek is érdekelhetnek: Végstádiumú glioblastoma

okoz

A legtöbb glioblastóma szórványosan, azaz izoláltan és gyakran ismert ok nélkül fejlődik ki. Kutatásokkal alátámasztva csak az ionizáló sugárzást (például nagy dózisú röntgenfelvételeket, például a sugárterápia során) kiváltó oknak tekintik, amelynek expozíciója glioblastómához vezethet.

A 4. fokozatú glioblastoma örökletes?

Az, hogy a glioblastoma örökölhető-e vagy sem, még nem határozott meg egyértelműen. Ismert azonban, hogy más öröklődő betegségekben szenvedő embereknek fokozott a veszélye a glioblastoma kialakulásának.

Ezek a ritka betegségek magukban foglalják: B. Turcot-szindróma (a bélben lévő polipok és agydaganatok kombinációja), 1. és 2. típusú neurofibromatózis (neurofibrómák = idegdaganatok előfordulása), tuberous sclerosis (agydaganatok, bőrváltozások és jóindulatú daganatok kombinációja más szervrendszerekben) és a li Fraumeni szindróma (többszörös daganatos betegség).

Az összes glioblastóma nagy része azonban feltehetően szórványosan a spontán mutációk eredményeként alakul ki, amelyek az asztrociták hibáiban vezetnek, és ezáltal a sejtek ellenőrizetlen növekedéséhez vagy a sejtek ellenőrizetlen szaporodásához.

diagnózis

A glioblastoma diagnosztizálására a kiválasztott eszközök olyan képalkotó eljárások, mint például a számítógépes tomográfia (CT) és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI), amelyeket általában kontrasztanyag segítségével hajtanak végre a tumor jobb megjelenése érdekében.

A glioblastómát azonban csak agyi biopsziával vagy a daganatszövet eltávolításával lehet véglegesen igazolni és biztosítani, amelyet ezután szövettani módon megvizsgálnak. A differenciáldiagnózisok (például limfóma, agyi tályogok) kizárása érdekében egyes esetekben cerebrospinális folyadékpunkciók és elektroencephalogram (EEG) végezhetők el.

Olvassa tovább a témáról a következő címen: Agyi biopszia

Mivel a glioblastómák az agresszívabb agydaganatok közé tartoznak, és a diagnózis felállításakor gyakran infiltratív módon növekedtek, így az egész agy általában már meg van fertőzve tumorsejtekkel, a tumor teljes eltávolítása általában már nem lehetséges.

Terápiás szempontból tehát csak különféle módszerek állnak rendelkezésre, amelyek csökkentik a tumor tömegét, de nem vezetnek a teljes gyógyuláshoz. Egyrészt a daganatok fő tömegét neuro-sebészeti műtétekkel távolítják el, amelyek szokásos módon vagy innovatív módon is végrehajthatók fluoreszcencia-asszociált műtétekkel.

A műtétet általában az agy besugárzása és citosztatikumokkal végzett kemoterápia követi. A daganatot körülvevő agyödéma kezelésére hagyományosan glükokortikoidokat (például kortizon) adnak.

Mi a várható élettartam?

Már a WHO agydaganatok osztályozásának a 4. fokozatra (legmagasabb kategóriába) sorolható le, hogy a glioblastómában szenvedő betegek várható élettartama viszonylag alacsony. Ez elsősorban a gyors és elmozduló növekedésnek tudható be. A glioblastómában szenvedő betegek átlagos várható élettartama néhány hónap vagy két év. Az érintettek körülbelül 5-10% -a még életben van a diagnózis után 5 évvel.

A várható élettartam erősen függ a glioblastoma helyétől és attól a stádiumtól, amelyben a daganat a diagnózis időpontjában van (ne keverje össze a stádiumot a fokozattal!).
A terápia szintén nagy szerepet játszik: ha a terápiát teljesen elhagyják, az élettartam átlagosan csak körülbelül 2 hónap körül van. Ha a daganatos szövetet eltávolítják, ez átlagosan hat hónapra növekszik. A műtét és a sugárterápia és / vagy a kemoterápia kombinációja kb. 12 hónapra növeli a várható élettartamot. A sugárzásnak és a kemoterápiának természetesen ugyanakkor jelentős mellékhatásai is vannak, amelyek bizonyos mértékig meghosszabbítják az élettartamot. Ezért néhány érintett személy tudatosan lemond ezekről az intézkedésekről.

A pontosabb prognózis készítésének lehetősége a beteg életkorától, valamint a kezelés típusától és az úgynevezett Karnofsky Index-től (KPS) függ.

Olvassa tovább a témáról a következő címen:

  • Várható élettartam glioblastómával
  • Glioblastoma prognózis

Lehetséges gyógyulás?

Sajnos a jelenlegi orvosi ismeretek szerint a glioblastoma gyógyítása nem lehetséges. Ez elsősorban az elnyomó növekedésnek, valamint annak a ténynek a következménye, hogy a daganatos daganatok rosszindulatú sejtjei az agyban eloszlanak a cerebrospinális folyadékon keresztül, és így kiváltják a „futótűz”

A műtét, sugárterápia és kemoterápia formájában alkalmazott terápiás intézkedések csak enyhíthetik a tüneteket, lelassíthatják a fizikai hanyatlást, és így élettartamát meghosszabbítják.

Tud túlélni a 4. fokozatú glioblastómát?

Az orvostudomány jelenlegi állása szerint a glioblastoma gyógyíthatatlan. Egy ilyen betegség nem maradhat fenn tartósan. A műtét, sugárterápia és kemoterápia legalább lelassíthatja a glioblastoma progresszióját.

Ily módon a várható élettartam terápia nélküli 2 hónapról kb. Egy évre növelhető. Egyes esetekben a betegek a diagnózis után akár 5 évig is életben maradhatnak.

terápia

kemoterápiás kezelés

A kemoterápia az egyik módja annak, hogy lelassítsuk a glioblastoma progresszióját, és ezáltal növeljük a beteg várható élettartamát. Használható önmagában vagy sugárterápián és műtéten kívül.

Az általánosan alkalmazott kemoterápiás gyógyszerek közé tartozik például a citozin arabinozid, karmusztin vagy vinblasztin. Ezen túlmenően genetikai teszttel lehet megtudni, hogy a betegnek van-e bizonyos génmutációja. Ebben az esetben a temozolomid kemoterápiás gyógyszer, amelyről kimutatták, hogy viszonylag hatékony a glioblastoma kezelésében.

További információ a témáról kemoterápiás kezelés itt találsz.

Metadon

A közelmúltban a metadon nagy figyelmet kapott, mint a reményjelző jele a gliobastoma terápiával kapcsolatban. A tudósok nagy előrelépéseket vártak a glioblastoma kezelésében az aktív hatóanyag, amelyet egyébként opiát-függőség kezelésére használnak, felhasználásával, a már alkalmazott kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva.

A legfrissebb tanulmányok azonban tompítják ezeket a reményeket: A sejttenyészet elemzésében a metadonnak nem lehet pozitív hatása. Ezért a metadon általános alkalmazása glioblastómában nem javasolt, és a hatóanyag használata kezdetben speciális klinikai vizsgálatokra korlátozódik.