Szivárgásos bél szindróma

Meghatározás - mi a szivárgásos bél szindróma?

A "Szivárgásos bél szindróma„Mivel az angol nyelvű fordítás valami olyat jelent, mint a„ szivárgó bél szindróma ”. A betegekben tehát megnövekedett áteresztőképesség A bél nyálkahártya (permeabilitása) számos olyan anyag számára, amelyekkel emésztőrendszerünk naponta érintkezésbe kerül. Számos "transzporter" (pontosan szabályozott transzportfehérje) található a bél nyálkahártyájában, valamint a bél "lezárására" szolgáló rendszerek, amelyek eldöntik, hogy melyik felszívódik a véráramba és milyen mennyiségben. Például a végcsíkok ("Szűk kereszteződések“) Általában sűrű sejt-sejt kapcsolatokként, a megfelelő védelem érdekében, hogy a baktériumok, a toxinok és a nem megfelelően emésztett élelmiszer-összetevők ne kerüljenek felszívódásra. A nyálkahártya szivárgásának egyik oka a végcsíkok elégtelen működése. Mivel a vérbejutás szűrő funkciója megszakad, gyulladásos folyamatok vagy immunreakciók válthatók ki.

okoz

Az úgynevezett "bél mikrobióm" ("bélflóra") a baktériumok, különösen a baktériumok összességét írja le, amelyek kolonizálják az emésztőrendszert. Ez a növényzet alapvető jelentőségű az immunrendszer számára, amely nagyrészt a bélben található. A bél nyálkahártyájának pontosan működő gáta szintén függ a belek ép épületétől.

A szivárgásos bél szindróma oka lehet a bél helytelen kolonizációja, azaz bizonyos típusú baktériumok megnövekedett / csökkent előfordulása. Bizonyos élelmiszer-összetevők - például glutén, hisztamin vagy laktóz - intoleranciája / allergiája immunreakcióhoz vezethet, amelynek negatív hatása van a bélnyálkahártya gátjára. Krónikus gyulladásos bélbetegségek, például fekélyes vastagbélgyulladás vagy Crohn-kór szintén növelik a bél permeabilitását, mivel a nyálkahártya súlyosan károsodott. Hasnyálmirigy-gyulladás (hasnyálmirigy-gyulladás) ezt is támogathatja.

Egészségtelen étrendet, magas alkohol-, kávé-, cukor-, fehér liszt- és dohányzási hibát hibáztattak. A tartósítószerek, aromaanyagok és élelmiszer-adalékanyagok fogyasztását szintén kedvezőtlennek tekintik. A gyógyszerek, például az antibiotikumok vagy a fájdalomcsillapítók gyakori használata különböző mechanizmusokkal rendelkezik, amelyek befolyásolják az egész emésztőrendszert, beleértve a bélflórát, a bél szorosságát és ezáltal az immunrendszert. A stressz, a műtét és különösen a korábbi sugárterápia (általában és különösen a has területén) elősegítheti a szivárgásos bél szindrómát.

diagnózis

A diagnózis felállításához az elején mindig részletes és alapos kórtörténetet (kórtörténet) kell venni. A gyomor-bélrendszert érintő panaszok esetén az utazási előzmények (a külföldi tartózkodás kérdése) is hasznosak. A fizikai vizsgálat ezután értékes információkat szolgáltathat az alapbetegségről, és eldöntheti, mely vizsgálatokat és egyéb intézkedéseket lehet később jelentősen kiegészíteni. Különböző széklet- és vérvizsgálatok megerősíthetik vagy megcáfolhatják a vonatkozó diagnózist.

Milyen tesztek vannak?

Ha szivárgásos bél szindrómát gyanítanak, előbb székletvizsgálatot lehet végezni. Itt egyrészt a patogén (patogén) bélcsíra például Clostridium difficile, Shigella stb. tesztelt. Másrészt megvizsgálják a bél mikrobiómáját (a „bélflóra”). Itt meghatározzuk a különféle bélcsírok arányát, azaz hogy van-e elegendő „jó / egészséges” baktériumtípus.

Ezenkívül speciális teszteket kell elvégezni, ha gyanú merül fel élelmiszer-intoleranciára, például H2-laktóz légzésteszt laktóz intolerancia esetén.

Ha vannak jelek a betegségben alapuló gyulladásos folyamatról, akkor a székben lévő kalprotektin markerként használható. Az úgynevezett „gyulladásparaméterek”, például CRP (C-reaktív protein), a leukociták számának vagy a BKSG (ülepedési sebesség) vérvizsgálata szintén hasznos lehet.

A megnövekedett bélpermeabilitás speciális tesztje a laktulóz-mannitol teszt. Ennek a tesztnek az alapja, hogy mindkét cukor nem metabolizálódik, ezért egészséges emberek vizeletében változatlanul mérhető. Amint a mannit a sejteken felszívódik, laktulózzá válik paracellularis, amelyet a sejtek között vesznek fel. A szivárgásos bél szindróma elsősorban a terminális gerinceket érinti, amelyek korlátozzák a sejtek közötti szállítást. Ennélfogva a mannitolhoz képest a laktulóz jobban megjelenik az érintett vizeletében. Ezért a laktulóz és a mannit aránya a vizeletben mindkét anyaggal készített oldat megfogyasztása után a bél permeabilitásának zavarát jelzi. Ezen felül szekréciós immunoglobulin A meghatározható a székletben. A bélben lévő plazma sejtek képezik, és elsősorban a nyálkahártya felszíne elleni védelemért felelős.

A fenti vizsgálatokat mindenképpen orvosnak kell elvégeznie, a tünetektől függően és a szükségességre vonatkozó tanácsok alapján.

Ezek az orvosok kezelik a szivárgásos bél szindrómát

A megfelelő panaszokkal küzdő betegek számára tanácsos először orvoshoz vagy a belgyógyászhoz fordulni, aki általános orvos ellátást is nyújt. Az anamnézis és a fizikai vizsgálat után az orvos eldöntheti, hogy mennyire hasznos egy egyeztetés a gastroenterológushoz. A gastroenterológiai szakember a gyomor-bél traktus összes betegségére összpontosít, és szükség esetén további diagnosztikai és terápiás intézkedéseket kínálhat.

Ezen tünetek alapján ismerem fel a szivárgásos bél szindrómát

A szivárgásos bél szindrómában nincs egyetlen tünet, amely kifejezetten csak ebben a klinikai képben fordul elő, hanem számos lehetséges tünet, amelyek együttesen tekintve a szivárgásos bél jele lehet. Egyrészt az immunrendszert súlyosan megtámadják a káros anyagok fokozott penetrációja. Másrészt a máj méregtelenítésére és a vesén keresztüli kiválasztásra párhuzamosan kell sor kerülni. Ez csökkentett teljesítmény, fáradtság és fáradtság formájában nyilvánul meg. A gyulladásos bélbetegségek kialakulását vagy előrehaladását elősegíti a nyálkahártya károsodása. Ez a károsodás hasmenéshez, gázellátáshoz és fogyáshoz is vezethet. Az immunrendszer a testéhez is fordulhat, mivel a vérbe behatolnak a káros anyagok, és csak részben emészthető élelmet vesznek be, és ezáltal elősegítik az autoimmun betegségeket vagy az élelmiszer-intoleranciát.

További információ a témáról: nem kívánt fogyás

Irritábilis bél szindróma

Az úgynevezett irritábilis bél szindróma ("Irritálható vastagbél“) A szivárgásos bél szindróma részeként fordulhat elő, és általában nagyon gyakori gastrointestinalis panaszokkal rendelkező betegekben. Ez egy kizárási diagnózis, ami azt jelenti, hogy a diagnózis megkezdése előtt ki kell zárni a gyomor-bél traktus összes többi betegségét. Ennek oka az, hogy az irritábilis bél szindróma ártalmatlannak tekinthető és jó előrejelzéssel rendelkezik.

A tünetek között szerepel a hasmenés megváltozása hasmenéssel (Hasmenés) vagy székrekedés (Székrekedés). Hasmenés esetén megfigyelhető a nyálka elkeveredése, és leírják a „ürítési vágy” érzését és a nem teljes bélmozgást. Diffúz hasi fájdalom is előfordulhat a gyomor-bélrendszerben.

További információ a témáról: Hasi fájdalom és hasmenés

A terápia szempontjából az antikonvulzív gyógyszerek rövid távon hasznosak lehetnek, de hosszabb távon az autogén képzésben sokkal értelmesebb a probiotikumok bevétele (például joghurt készítés életképes mikroorganizmusokkal) vagy az étrend megváltoztatása.

További információ a témáról: Légzésgátló gyógyszerek

Az irritábilis bél szindróma ellen erősen beszélő figyelmeztetések lehetnek éjszakai hasmenés, láz, vér a székletben vagy súlycsökkenés. Ezen figyelmeztetések jelenléte sürgős orvosi tisztázást igényel.

Kezelés / terápia

A okozati A Leaky Gut szindróma (specifikus) kezelése nem áll rendelkezésre. Egyrészt minden betegség (például krónikus gyulladásos bélbetegség) esetén a lehető legjobb orvosi kezelést kell biztosítani.

Másrészt enyhítést jelenthet a kiváltó tényezők elkerülése, például bizonyítottan az élelmiszer-intolerancia esetén. Az intolerancia optimális kezelése érdekében orvosi konzultációt kell tartania itt. Ezen túlmenően az adott életmód feltétlenül döntő szerepet játszik. Kerülni kell a túlzott alkoholfogyasztást, a dohányzást vagy a magas fehér lisztet vagy cukrot tartalmazó étrendet.

Ha a bél rosszul kolonizálódik a saját környezetének megváltozásával, akkor hasznos lehet egy bél rehabilitációja bizonyos bélbaktérium-készítmények hozzáadásával. Ezt csak célzott módon és orvosi tanácsokkal szabad megtenni. A rosttartalmú étrend segíthet a nyálkahártya felépülésében. Biztosítani kell a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek és aminosavak megfelelő mennyiségét. Ezenkívül az úgynevezett probiotikumok (életképes mikroorganizmusokkal rendelkező gyógyszerek) ellátása támogathatja a bél nyálkahártyájának újjáépítését.

További információ a témáról: Diéta hasmenés vagy egészséges táplálkozás

Gyógyító föld

A gyógyító földet egy agyagból (lösz) nyerik, kis mennyiségben keverték össze vízben, és belső használatra elkészítették. Nincs hatékonysága tudományos bizonyítékokkal. A szivárgásos bél szindróma hatását a káros anyagok megkötése, majd azok kiválasztása közvetíti. Ennek célja a bél rehabilitációjának / helyreállításának támogatása.

Időtartam / előrejelzés

Az időtartam mindenki számára egyéni, és erősen függ a különböző tényezőktől, például a meglévő alapbetegségektől, az életkorral és az életmódtól. Az időtartam néhány héttől két évig terjedhet. Itt elengedhetetlen a beteg együttműködése, például az étrenddel és az életmód megváltoztatásával.

A betegség lefolyása

Nincsenek tudományosan bizonyított eredmények a szivárgásos bél szindróma konkrét lefolyásáról. Rendkívül fontos a bél fokozott permeabilitásának okának kezelése, például helytelen kolonizáció, korábbi antibiotikumos kezelés vagy krónikus gyulladásos bélbetegség. Ha a kiváltó okokat megszüntetik, és a terápiát azonnal megkezdi, akkor kedvezően befolyásolható a kúra, és meggyógyulhat. Ha az okot nem kezelik megfelelően és / vagy a beteg nem működik együtt, akkor a sikeres kezelés után ismét szivárgásos bél szindróma fordulhat elő.

Meg lehet gyógyítani a szivárgásos bél szindrómát?

A szivárgásos bél szindróma gyógyítható. Ez azonban a meghatározó tényezőktől függ. Például, hogy kiküszöbölhetők-e a kiváltó okok és a beteg együttműködése a terápiában. Ezenkívül más meglévő betegségek vagy a szükséges sugárterhelés vagy műtétek befolyásolják a gyógyulás esélyét.