Függőség kezelése

terápia

A függőségterápiában a legfontosabb dolog a beteg motivációja és a változás iránti hajlandósága. Motiváció nélkül a betegséget soha nem lehet fenntartható módon kezelni. A legtöbb drogfüggőnek ilyen nagy a motiváció nehézsége azért, mert a „jelen és most” pozitív hatások és a „jövő” negatív következmények között különbség van.

Példa: cigarettafüggőség

Ez több mint 100 éve ismert Füst nagyon egészségtelen szokás. Legkésőbb a média elterjedésével és a 80-as és 90-es évek lakosságának átfogó oktatásával szinte minden dohányzó tudta, hogy aktívan rövidíti életét, és károsítja a környezetét. Ennek ellenére nagyon sok ember még ma is dohányzik, mivel a fenyegetés valahol a jövő ködében rejlik. A kellemes érzés, amelyet a nikotin a testben teremt, és a pszichés „hűtési tényező” közvetlenül jelen van.

Ez a hozzáállás általában akkor változik, amikor a negatív következmény hirtelen és váratlanul „megüt” a jelenet. A hirtelen fulladási roham dohányzás közben, stroke vagy akár halálos balesetet okozhat, miközben ingerlékenyíthet, jelentősen növeli a kezelési hajlandóságot. További olyan tényezők, amelyek növelik a motiváció változásának valószínűségét:

• magas társadalmi kompetencia (például lehetőség a vélemény kifejtésére, másokkal szembeni érvényesítésre stb.)

• stabil önvárakozás ("Ha elég erősen próbálok, jól leszek!")

• A függőség negatív következményeinek halmozódása (például a partner elhagy engem, a jogosítványom megszűnt, a hitelezők fenyegetik stb.)
  
• Tudjon meg segítséget (függőségi tanácsadás, fekvőbeteg méregtelenítés, önsegítő csoportok stb.)

Tudjon meg többet itt A kábítószerek következményei, mint a kannabisz, amfetaminok vagy az ecstasy

Visszaesés a függőségben

Visszatérés függőségbe:

Még ha a motiváció e tényezők miatt jó vagy rossznak is tekinthető, az úgynevezett „ambivalencia” állandó társa a motivált beteg számára. Még évek óta a droghasználat elmulasztása esetén a beteg ismét függőségbe fordulhat. Sok betegnél gyakori a változás az attól, hogy tartózkodjanak az anyaghasználattól, és a gyakori visszaesések.

Összességében a visszaesés esélye meglehetősen magas, ám anyagonként eltérő. A kezelés után 2 éven belül legalább egy visszaesés valószínűsége az alkohol körülbelül 40-50%, az illegális drogok körülbelül 60-70%, a dohány pedig a 70% felett van.

Az ilyen visszaesések gyakoriságának egyik oka az, hogy bizonyos helyzetekhez és ingerekhez (hangok, szagok stb.) Bizonyos pozitív érzelmek vannak hozzárendelve az aktív függőség során.

További információ a témáról: Drog függőség

Példa: alkoholfüggőség

"Ha ülök a fiúkkal a kocsmában, és iszom, nagyon jól érzem magam."

Az igazi függőség szintén gyakorlatilag már nem aktívak, ezek a "kiképzett ingerek" (bárzaj, tekepálya) továbbra is kapcsolódnak a kellemes érzéshez és az alkoholfogyasztáshoz. A kellemes helyzet újraélésének vágya közvetlenül kapcsolódhat az alkohol iránti vágyhoz.

Más tényezők, amelyek növelik a visszaesés valószínűségét, hirtelen megváltoznak az élethelyzetek (szeretteik elválása vagy halála), vagy az is mentális zavarok (Depresszió stb.)

A terápia része ezért a visszaesések megelőzésének kell lennie. Ebben az összefüggésben a következő pontok szerkesztése hasznosnak bizonyult:

• Olyan helyzetek felismerése, amelyek potenciálisan "veszélyesvé" válhatnak
• Beszélje meg az ilyen helyzetek elkerülésének módjait.
• A "veszélyes" ingerek feldolgozása oly módon, hogy a terápia során ismét normál, eredeti ingerekké váljanak. (A kocsmás zaj csak zaj stb.)
• A viselkedés feldolgozása az első csúszás esetén. (Vészhelyzetre úgy van csomagolva, hogy azt használják, mielőtt az teljesen visszahúzódna a régi viselkedési mintába.)
• Az önvárakozás erősítése

Szabályozott használat

Anyagok ellenőrzött felhasználása:

Különféle vélemények vannak arról a kérdésről, hogy csak egy anyag végleges lemondása vagy ellenőrzött felhasználása jó terápiás eszköz a függőség elleni küzdelemben. Valójában bizonyítékok vannak arra, hogy egyes betegek nagyobb valószínűséggel képesek meghatározott mennyiségű alkoholt inni, és nem fogyasztanak mást.

Hasonló megközelítést követnek az opiát-függõk kezelése. Helyettesítve olyan mesterséges opiátokkal, mint a Metadon, ellensúlyozhatja mind a fertőzés magas kockázatát, mind a gyakori bűncselekményt. Ugyanakkor pszichoterápiás intézkedéseket is folytatnak.

Pszichoterápiás eljárások

Pszichoterápiás eljárások (egyszerűsített ábrázolás):

Az utóbbi években, mivel mind a rendellenességre, mind a lehetséges intézkedésekre vonatkozó ismeretek javultak, kialakult egy speciális betegséggel kapcsolatos megközelítés. A hangsúly itt:

• a terápia motivációja
• A visszaesés megelőzése

Terápia motiváció:

A terápiás motiváció előmozdítását célzó terápiás munka több szakaszra oszlik.

1. Szakasz: A probléma és hátterének elemzése
   Ebben az első fontos lépésben a terapeuta és a beteg tisztázza, hogy melyik ok volt a felelős a kezelés kezdetéért. Ezenkívül tisztázásra kerül, hogy az ilyen kezelés milyen pozitív következményekkel járhat. Ezenkívül elemezzük a beteg önmagával és az esetleges absztinenciával kapcsolatos elvárásait.
   
2. Szint: A változást elősegítő és a változást gátló tényezők kidolgozása.
   Ebben a szakaszban a beteg és a terapeuta tisztázza pl. milyen kockázatot jelent a betegnek a visszaesés, ha ismerős környezetében marad. Ebben a szakaszban az is fontos, hogy a beteg gondolkodjon a terápia befejezése utáni időről (jövőbeli kilátások)
   
3. Szint: célok
   A terápia ezen szakaszában a beteggel közösen reális célokat kell kidolgozni. Itt például tisztázza, van-e valódi vágy az absztinencia, a kontrollált ivás vagy a korábbi szokások folytatása iránt. A terápia hosszú távon csak akkor lesz sikeres, ha a beteg hiteles, reális célokat tűz fel.
   
4. Szint rangsor:
   Ebben a szakaszban olyan pecséteket készítenek, amelyek különösen fontosak a beteg számára. Ebből a célból a beteg létrehoz egy rangsorot, amelyen megfogalmazják azokat a célokat, amelyek a lehető leggyorsabban a siker érzéséhez vezetnek.
   
5. A terápia szakaszos végrehajtása:
   Ez a lépés az előző szakaszokban kidolgozott célok megvalósításáról szól. Ezenkívül a beteg például Lehetőségek saját készségeik fejlesztésére, amelyek a viselkedés állandó változásához szükségesek. Ezen felül megtanulja megfigyelni magát különböző helyzetekben annak érdekében, hogy hosszú távon fenntartsa saját önkontrollját. Végül, de nem utolsósorban, a visszaesést okozó ingereket töröljük.

A visszaesés megelőzése

A visszaesés megelőzése:
Ebben a terápiás megközelítésben is az ember különböző szakaszokat hajt végre.

1. A veszélyes helyzetek szintje:
   Ebben a szakaszban olyan helyzeteket azonosítanak, amelyekben a beteg a múltban bizonyos hangulatokat tapasztalott, amelyek fogyasztást eredményeztek.
   
2. Lépés Hogyan lehet elkerülni a veszélyes helyzeteket:
   Gyakran előfordul, hogy az eltartott betegek nagyon problematikus élethelyzetekben vannak. Ezért velük tisztázni kell, hogy megváltoztatható-e ebben az élethelyzetben és hogyan. Gyakran ez pl. el kell válni a régi "barátokkal" annak érdekében, hogy ne váljanak újra veszélybe.
   
3. A viselkedés szakaszos változása:
   Ez a szakasz kifejezetten a régi viselkedés megváltoztatására vagy törlésére irányul. Ebből a célból a beteg megtanulja pl. Relaxációs eljárások vagy olyan eljárások, amelyekkel a kritikus gondolatok megváltoztathatók vagy megállíthatók
   
4. Az önkép fogalma:
   Ebben a szakaszban fontos együtt dolgozni a beteggel, hogy megtanulja hinni önmagában.Csak azok, akik pozitívan tudják értékelni magukat és a megtanult magatartást, képesek lesznek elkerülni a visszaesést veszélyes helyzetekben.
   
5. Színpad Mi történik a visszaesés után:
   A visszaesések gyakoriak. Ezért a terápia részét kell képezniük. Ebben a fontos szakaszban a betegnek foglalkoznia kell a visszaesés esélyével, és hasonlóképpen be kell csomagolnia egy sürgősségi esetet, amelyet akkor használnak, ha a visszaesést nem lehetett megakadályozni. (például hogyan lehet elkerülni a további anyagok bevételét, honnan kaphatok segítséget stb.)
   Tanulmányok kimutatták, hogy a fentiek a terápiás megközelítések jelentősen jobb eredményeket érnek el, mint mások. A betelepült alkoholisták mintegy fele tartósan absztinens volt néhány év után is.