Terápiás ankylosing spondylitis

jegyzet

Ez a téma a téma folytatása:

  • ankylosing spondylitis

Szinonimák tágabb értelemben

Ankylosing spondylitis (AS), ankylosing spondylitis, spondylarthropathy
Reuma, rheumatoid arthritis, pszoriátus arthritis, metotrexát

Angol: Ankylosing spondylitis

A terápia megkezdése

A terápia a gyulladásos aktivitáson és a Bechterew-kór stádiumán alapul. Ezenkívül az orvosnak természetesen figyelembe kell vennie a beteg egyéni reakcióit és a társbetegségeket.

A betegség aktivitásának mérésére a BASDAI (B.ath A.nkylosing S.pondylitis D.isease A.ctivity ÉN.ndex). Ez egy beteg-kérdőív, amelyet 1994-ben fejlesztettek ki egy angliai Bathból származó csoport által. A kérdés pl. a betegség időtartama és súlyossága szerint Reggeli merevség, Fájdalom és fáradtság.

A terápiás célok a gyulladásos folyamat lelassulása, ellensúlyozva a Gerinc, Fájdalomcsillapítás és, ha lehetséges, az ízületek működésének és szilárdságának megőrzése.

fizikoterápia

A fizioterápiával (fizioterápiával) javul vagy fenntartódik az ízületek mozgékonysága, meghosszabbodnak az izomcsoportok, és meggyengülnek a gyengült izmok. Ezenkívül kiképzik a koordinációt, megtanulják az eltérő mozgásokat és csökkentik a fájdalmat.
Az ajánlott sportágak:

  • úszás
  • Kerékpározni
  • Sífutás
  • Erdei fuss és
  • Röplabda.

Kerülni kell az erős vibrációkat, az egyoldalú terheléseket, a magas sérülési kockázatú sportokat és a fokozott kyphosisos sportokat (púpképződést). Gerinc (Kerékpározáskor a kormány kormánybeállítása megfelelő!).

A fizikoterápiával kapcsolatos általános információ a következő témakörben található:

  • fizikoterápia
  • a specifikus információk a következő címen érhetők el: Medon.de - Fizioterápia a Bechterew-kórhoz

Fizikoterápia

A fizikoterápiás intézkedések pl. Hő / hideg alkalmazások, gyógyfürdők, masszázs, elektroterápia, Ultrahang stb. Elsősorban fájdalomcsillapításra és Izom relaxáció.

Orvosi kezelés

A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok) és a COX 2-gátlók (például Arcoxia® 90 mg) képezik a Mb. Bechterew gyógyszeres kezelésének alapját. Fájdalomcsillapításhoz vezetnek a betegek 60-80% -ánál, és valószínűleg pozitív hatással vannak a merevítésre is.

A reumatoid artritiszben szenvedő betegek számára nélkülözhetetlen, hosszú távú betegséget módosító antireumatikus gyógyszerek (DMARD-k) szinte nem befolyásolják az ankyloszív spondilitisz gerincének gyulladásos változásait. A Bechterew-kór ebből a csoportból a legjobban tanulmányozott gyógyszere a szulfasalazin (például Pleon®). Megállapítást nyert, hogy az alacsony betegség aktivitással és a gerinc túlnyomó részét képező betegek általában nem részesülnek előnyben a szulfasalazin-kezeléssel, míg a túlnyomórészt perifériás ízületi gyulladásban szenvedő betegek, valamint a gerincvelés nagyon aktív korai szakaszában lévő betegek részesülhetnek a kezelés előnyeiből.

Időnként az ankyloos spondilitisben szenvedő betegeket metotrexáttal is kezelik. A metotrexát hatékonyságát nagyon ellentmondásosnak ítélik meg. A metotrexát hatása lényegében a perifériás ízületekre korlátozódik, azaz térdízületre, csípőízületre, vállízületre stb.
A metotrexátról további információt a következő témakörben találhat: Metotrexát

A rheumatoid arthritiskel szemben a szisztémás S.teroidok (kortizon) alig az ankyloes spondilitiszel. Egy vagy néhány ízület akut bevonása esetén azonban az orvos intraartikuláris injekciókat (az ízületbe történő injekciózást) végezhet helyi érzéstelenítőkkel (= helyi érzéstelenítőkkel) és szteroidokkal (kortizon).
Ez gyakran gyors fájdalomcsillapításhoz és az ízület működésének fenntartásához vezet. Ha a szteroid befecskendezése után nincs kielégítő javulás, radioszioviortézis (RSO = a gyulladt ízületi nyálkahártya megtisztulása radionuklidokkal, például ittrium 90, rénium 186 vagy erbium 169) vagy kemoszinoviortézis (CSO = a gyulladt ízületi nyálkahártya megsemmisítése ún. Szklerózisos gyógyszerekkel) válik. A ín-kötődések helyileg infiltrálhatók helyi érzéstelenítéssel és szükség esetén vízoldható szteroiddal (kortizon).
A kemoszinoviortézisről további információkat a következő témakörben találhat: Kemozioviortézis.

Az utóbbi években kimutatták, hogy a TNF-alfa inhibitorok (például Humira®, Remicade®, Enbrel®) jó hatékonyságot mutat az aktív ankilozó spondilitiszben. Az ASAS (Assessment of Ankylosing Spondylitis) csoport ajánlásai szerint egy kutatók egy nemzetközi csoportját, elsősorban reumatológusokat, a TNF-alfa-gátlókkal történő terápiát el kell kezdeni, ha az ankilozáló spondylitis diagnózisa (a reumatológus megerősíti), A BASDAI> 4 jelen volt legalább 4 héten keresztül, és ha három hónapig legalább két különféle nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer lépett fel, intraartikulárisan beinjektált szteroid vagy szulfasalazin nem mutat a kívánt hatást olyan betegeknél, akik túlnyomórészt perifériás ízületi gyulladásban szenvednek.
Ellenjavallatok a TNF-alfa-gátlók, például A tuberkulózist vagy más súlyos fertőzéseket, valamint a közepesen súlyos vagy súlyos szívelégtelenséget az orvosnak előre el kell zárnia.
A szívelégtelenség témájával kapcsolatban további információt talál a következő témakörben: Szívelégtelenség

A talidomid és a pamidronát hatékonyságáról az ankilozó spondilitis gyógyszeres kezelésében újabb tanulmányok állnak rendelkezésre. A megalapozott értékeléshez azonban további tanulmányi eredményeket kell várni.

Operatív terápia

Az operatív terápiás intézkedések során különbséget kell tenni a megelőző, helyreállító és palliatív beavatkozások között. Az összes műtéti kezelés célja a fájdalom csökkentése, az ízületi funkciók fenntartása vagy helyreállítása, valamint a vízszintes látóvonal fenntartása.
Az eljárás megválasztása az ízületpusztulás mértékétől vagy a merevítés mértékétől függ. A legtöbb beavatkozás a ortopédiai reumatológia tervezett módon végrehajtható. Elvileg azonban nem minden lehetséges beavatkozás eredményes a beteg számára. A műtéti módszert, a követő kezelést, a siker esélyeit és a visszavonulás lehetőségeit feltétlenül egyeztetni kell a sebőrrel.

A perifériás ízületek nagy részén érintetlen porcbetegségeiben indokolt a műtéti terápia, ha a duzzanat több mint 6 hétig fennáll, annak ellenére, hogy a jelenlegi állapothoz igazított optimalizált gyógyszeres kezelést alkalmazzák. Ezután a gyulladt ízületi membránt artroszkóposan vagy nyíltan, a radikálisan lehetséges módon távolítják el, az ízülettől függően. szinovektómiát).
Artroszkópos szinovektómia után hasznos az ízület újbóli gyulladásának megelőzése, a műtét után 6-8 héttel RSO (Radiosynoviortézis) vagy CSO (kemózis-viselkedésképzés) kapcsolódni.

Fiatalabb betegeknél korlátozott porckárosodás van, de súlyos axiális eltérések vannak Ízületi felületet korrekciós beavatkozások (Beállítási osteotómiák) kerül felhasználásra. A cél az ízületi részek egyenletes terhelésének elérése, vagy korlátozott porckárosodás esetén a fő terhelési zónából történő eltávolítása. E célból a csontot elvágják és rögzített helyzetben csavarokkal / lemezekkel / huzalokkal stabilizálják. Ezeket a beavatkozásokat általában szinovektómiával kombinálják.

Az előrehaladott stádiumok a megfelelő ízületi pusztulással általában ízületi reszekciót, ízületi pótlást vagy ízületi merevítést igényelnek.

A ízületi reszekció műtét A megsemmisült ízületi részeket eltávolítják, az ízület felületét átalakítják és helyettesítik a test saját szövetéből (például kapszula, zsírszövet, izom fasciók) készített beavatkozással. Azonban az ilyen eljárások nem alkalmazhatók a test súlyát hordozó nagy ízületeken (térd, csípő), mivel ezek nem ellenállnak a terhelésnek. Az ilyen beavatkozásokat általában az elülső lábon vagy a végén végezzük Könyök.

Ízületi pótlás szinte minden ízületen lehetséges. A megsemmisült ízületi részeket eltávolítják, és egy műcsonttal helyettesítik (endoprotezis, Csípő protézis, Térd protézisek) helyébe. A beteg életkorától, általános állapotától és mozgékonyságától, valamint a csont minőségétől függően cementmentes vagy cementált endoproteesek alkalmazhatók.
Az ízületek instabilitása esetén kapcsolt rendszert kell használni vagy stabilizálni a nyálkahártya készüléket. Az ízületpótló műtéttel nagyon jó fájdalomcsökkentés érhető el, megfelelő fizikoterápiás kezelés után jó mozgékonyság és gyors ellenálló képesség érhető el. Hátránya az endoprotezek korlátozott tartóssága.

Közös merevítő beavatkozások hozzon létre egy stabil és nehéz helyzetet. A megsemmisült ízületek felületét eltávolítják, a közös partnereket egymás fölé helyezik funkcionálisan kedvező helyzetbe, és lemezekkel / csavarokkal / szögekkel vagy huzalokkal rögzítik, amíg az elcsontosodás / merevülés meg nem történt. Általában akkor végeznek el, ha az ízületi pótlás nem lehetséges, vagy már nem lehetséges, gyakran elsősorban a lábujjak, az ujjak, a kéz és a boka ízületei, valamint a gerinc területén.

A Gerinc sürgős indikációt igényel a műtéti kezelés idegrendszeri rendellenességek (karok és lábak szenzotoros hiánya, tetra- vagy paraspasticitás, bizonytalan járás, fokozott izomreflexek) esetén. Csontos instabilitások esetén a műtét viszonylag sürgős, ha a statika dekompenzációja befolyásolja a páciens látóterét és veszélyezteti őt a mindennapi életben. Az egyenesítő spondylodesis további indikációi (a gerinc merevítése tengelykorrekcióval) súlyos fájdalom, vagy ha a vízszintes látóvonal csak hajlítással érhető el Térdízület elérni.

Az összes műtéti intézkedésnek vannak általános és speciális kockázatai, amelyekről a sebész a tervezett beavatkozás előtt tájékoztatja a beteget. Néhány, mint például a kockázata Sebfertőzés vagy Sebgyógyulási rendellenesség, fokozódik azokban a betegekben, akiknél a betegség vagy a gyógyszeres kezelés ankilozáló spondilitiszben szenved. Ezért a tervezett műtéti eljárás előtt feltétlenül beszéljen orvosával az adag csökkentésének vagy a gyógyszeres kezelés abbahagyásának szükségességéről.

rehabilitáció

A fenti siker érdekében az egyik reumatikus ortopédiai műtét intenzív utókezelés alapvető.
A nyomonkövetési kezelési rendet általában a sebész határozza meg. Ez magában foglalja egyrészt a seb rendszeres ellenőrzését és a kötszer-megváltoztatást, másrészt - az eljárástól függően - speciális utókezelést fizioterápia formájában, esetleg segédeszközök (például mozgásszélek, ortézisek vagy mankók) felhasználásával.
Közös merevítő beavatkozások után általában hathetes gipsz rögzítésre van szükség, miután a keményítő műveleteket végezték a Gerinc gyakran fűzőt kell viselni hosszú ideig (8-12 hét).

Tanfolyam és prognózis

Az ankilozó spondilitisz kezdetét és lefolyását félrevezetőnek tekintik, a funkció és a károsodás legnagyobb valószínűsége a betegség első 10 évében fordul elő. A betegek életminőséggel kapcsolatos fő panaszai a merevség, a fájdalom, a fáradtság és a rossz alvás.

A betegség lefolyását valószínűbbé teszik a következők:

  • a csípő- és térdízület bevonása
  • megnövekedett ülepedési sebesség (> 30 mm az első órában)
  • a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) alacsony hatékonysága
  • az ágyéki gerinc mobilitásának korlátozása
  • a kis ujj és a lábujj ízületeinek gyulladása
  • Oligoarthritis (egyszerre sok ízület gyulladása)
  • a betegség kialakulása 16 éves kor előtt.

Az ankilozáló spondilitis viszonylag fiatal korban szenved a betegektől, ami azt jelenti, hogy a betegség terhe, amely gyakran jelentős, hosszú ideig fennáll. A spondilitis ankilozáló kezelésének lehetőségei eddig meglehetősen korlátozottak voltak, de jelentős javulás várható a viszonylag új TNF-alfa-gátlókkal.