Perzisztens szomatoform fájdalomzavar (ASD)

Szinonimák

Fájdalom rendellenesség, pszicholaagia

Angol kifejezés: fájdalomzavar, szomatoform fájdalomzavar

meghatározás

Mint egyfenntartó somatoform S.fájdalomzavar (SZAMÁR) egy rendellenesség, amelyet tartósan jellemeznek erős fájdalom szomatikus (fizikai) Az okot úgy azonosítják, hogy a pszichológiai okokat kiváltó tényezőknek tekintik (érzelmi konfliktusok, pszichoszociális problémák).

okoz

Több oka lehet tartós szomatoform fájdalomzavar ok. Ennek megfelelően kevésbé egyedi tényezők, mint különböző tényezők kölcsönhatása vezet ez a fájdalomzavar.
Ilyen tényezők vannak neurofiziológiai (például a fájdalom észlelésének és a fájdalom átadásának különbségei), a tanulási elmélet (például egy modell alapján történő tanulás - megfigyelési tanulás), a személyiség-specifikus (például a feldolgozási stressz) és a társadalmi természet (például a kultúra).

Diagnózis

A fájdalom élettani okát először orvosnak kell ellenőriznie (neurológiai = Neurológus szakember) A vizsgálat kizárható.

A fájdalom hatalmas szenvedéshez vezet, így személyesebb vagy orvosi segítségre van szükség. A pszichoterápiás gyógyászat és Pszichoszomatika (2002) pontos kórtörténetét is meg kell adnia (őstörténet), mivel az olyan tényezők, mint a testi erőszak, gyakrabban jelennek meg az érintettek életrajzában. A fájdalom pszichológiai okaival rendelkező betegek nem pontosan lokalizálják, érzelmileg és kevésbé írják le a fájdalmat szenzoros kifejezésekkel (pl. „Égés”, „húzás” stb.)

A fájdalom tüneteinek meg kell felelniük a ICD iránymutatások több mint hat hónapig léteznek. A pszichológiai kiváltók SZAMÁR (tartós szomatoformás fájdalomzavar) meg kell különböztetni azoktól a pszichológiai stressz tényezőktől, amelyek csak az ASA során alakultak ki (tartós szomatoform fájdalomzavar). Ennek során nem szabad figyelembe venni a fájdalom állapotát, amely az a részét képezi depressziós rendellenesség vagy skizofrénia megjelent. Ezenkívül nem lehet bizonyíték a szimulációra.

terápia

Az első lépés terápia A tartós szomatoformás fájdalomzavar elsősorban a nem fizikai fájdalom kiküszöbölésére irányuló szükségtelen intézkedések megelőzésében áll (például invazív eljárásokkal, azaz a testbe hatoló eljárásokkal).
A pszichoterápia a választott gyógyszer a tartós szomatoformás fájdalomzavarra. A viselkedésbeli terápiás megközelítésben az előtérben a fájdalom kezelésére, a szubjektív betegségmodellek megváltoztatására és a fájdalom funkciójának megváltoztatására irányuló stratégiák kerülnek előtérbe.
A pszichoterápia testhez kapcsolódó elemeinek célja a testtudatosság és tudatosság megváltoztatása. A pszicodinamikai elemek viszont a korai gyermekkori traumákra és a szomatizáció mechanizmusára összpontosítanak, azaz az érzelmi konfliktusok fizikai tünetekben jelentkeznek.

A pszichoterápián kívül hasznos antidepresszáns gyógyszerek (amitriptylin) beadni. Nyugtatók (nyugtatók) vagy neuroleptikumok (pszichózisok kezelésére szolgáló gyógyszerek, pl skizofrénia) azonban nem adható be.