Diabetikus kóma

meghatározás

A diabéteszes kóma a metabolikus egyensúlytalanság súlyos formája cukorbetegségben szenvedő betegeknél. A diabéteszes kóma az esetek kb. 10% -ában eszméletlenséggel jár, a betegek kb. 70% -a ébren van, de csökkent tudatossággal rendelkezik.

A tudatállapot megváltozása tehát a diabéteszes vészhelyzet gyakori komplikációja, és ezért megnevezi az ilyen típusú anyagcserét. A diabéteszes kóma két alformában létezik.

Egyrészt a ketoacidotikus diabéteszes kóma, másrészt a hiperosmoláris diabéteszes kóma. A ketoacidotikus kóma valószínűbb az 1. típusú cukorbetegekben, a hiperoszmoláris kóma pedig a 2. típusú cukorbetegekben fordul elő.

A cukorbetegség okai

Az alapul szolgáló mechanizmus különbözik a diabéteszes kóma két formája között. A közös azonban, hogy mind az inzulin hiánya váltja ki őket, mind pedig a fertőzések kedvelik őket, mert a test inzulinszükséglete megváltozik a fertőzések során.

  1. Ketoacidotikus kóma: Az inzulin, a vércukort metabolizáló hormon abszolút hiánya a vércukorszint emelkedéséhez vezet (> 300 mg / dl). Ezen túlmenően az inzulin hiánya serkenti a zsír anyagcserét és lebontja a test zsírsavjait. A bomlástermékek úgynevezett ketontestek, amelyek savasodáshoz vezetnek (acidózis) a vérből, és ennek a diabéteszes kómanak a nevét kapja. A ketoacidotikus kóma gyakran az 1. típusú diabetes mellitus első megnyilvánulása fiatal betegekben, akik első ízben abszolút hiányosak az inzulinban.
  2. Hyperosmolar kóma: Itt viszonylag hiányzik az inzulin. A test számára rendelkezésre álló inzulin nem elegendő a vércukorszint megfelelő csökkentéséhez, amely elérheti az 1000 mg / dl értéket. A vér ozmolaritását (a részecskék számát, amely a folyadék áramlásához vezet az erekbe) növeli a cukormolekulák, ez adja a nevét a diabéteszes kóma ennek a formának. A víz áramlik az erekbe (a vércukorszint hígításához), és így kiszáradáshoz (kiszáradáshoz) vezet. A jelen lévő „maradék” inzulin megakadályozza a zsírsavak metabolizmusát, megakadályozza a ketontestek képződését és a savasodást. A 2. típusú cukorbetegekben a hiperosmoláris kóma leggyakoribb okai a diuretikumokkal történő kezelés („víztabletták”) és az étrendi hibák.

Esetleg ezek is érdekelhetnek: Cukorbetegség tünetei, tesztcsíkok a vércukorszint meghatározására

Diabetikus kóma diagnosztizálása

A diabéteszes kóma diagnosztizálására a tipikus jelek és tünetek megjelenése gyanítható, és ezt a vércukorszint mérésével erősítik meg.

A ketoacidotikus kóma Ha a vércukorszint mérsékelten emelkedik (> 300 mg / dl), akkor a vizelet vizsgálatánál ketontestek is megtalálhatók. A savasodást úgy is meg lehet határozni, hogy savas pH-értékű (<7,3) vérmintát veszünk.

A hiperoszmoláris kóma Ha a vércukorszint jelentősen megemelkedik (gyakran> 1000 mg / dl), akkor a vizeletben nem találhatók ketontestek, és a vér pH-ja a normál tartományban van.

Esetleg ezek is érdekelhetnek: Hogyan lehet felismerni a cukorbetegséget?

A cukorbetegség jelei

A diabéteszes kóma jellemző jelei a vizeletmennyiség növekedése és a WC-látogatások gyakorisága, amelyek több nap alatt növekednek.

Ennek eredményeként jelentősen megnőtt az ivóvíz mennyisége, de a betegek még mindig valószínűleg kiszáradnak, amit a száraz nyálkahártya, a száraz bőr és az idősebb betegeknél az álló bőrráncok mutatnak.

További tünetek a gyors fáradtság, csökkent teljesítmény, valamint émelygés és hányás, amelyek mindig a diabéteszes kóma során alakulnak ki.

A diabéteszes kóma együttes tünetei

A diabéteszes kóma nem válik hirtelen, hanem néhány nap alatt. Manapság a diabéteszes kóma a tudatállapot elhomályosodásához vezethet.

A betegek kb. 10% -a teljesen eszméletlenné válik, a többség (70%) legalább elhalványult vagy korlátozott tudatosságot tapasztal, amit például a zavar fokozása mutat. A betegek körülbelül 20% -a nem tapasztal semmilyen eszméletvesztést.

A diabéteszes kómában a folyadékhiány a fent említett tünetek mellett (megnövekedett vizelet- és folyadékmennyiség, kiszáradás) alacsony vérnyomást idézhet elő, amely a legrosszabb esetben mennyiségi hiány sokkhoz vezethet hirtelen eszméletvesztéssel.

A ketoacidotikus kómában egy tipikus kísérő tünet az úgynevezett "Kussmaul légzés", mély légzés, amely ellensúlyozza a vér savasodását azáltal, hogy több szén-dioxidot és acetont vesz ki. Ezeknek a betegeknek gyakran gyümölcs-szerű aceton szaga van.

Egyes esetekben a ketoacidotikus kómában szenvedő betegek súlyos hasi fájdalmat tapasztalnak, amely hasonlíthat a appendicitisre (Diabetikus pszeudoperitonitis).

A diabéteszes kóma kezelése

A diabéteszes kóma súlyos vészhelyzet. Az érintett betegeket a lehető leggyorsabban kell kezelni, mivel a diabéteszes kóma időtartama jelentős hatással van a túlélés előrejelzésére és valószínűségére.

A diabéteszes kóma kezelésének négy fő célja van:

  • 1. Kompenzálja a folyadékhiányt,
  • 2. Az elektrolit veszteségek kompenzálása (az elektrolitok a vérben oldott ásványi anyagok),
  • 3. Inzulin adása a vércukorszint csökkentéséhez
  • 4. A hiperaciditás kezelése ketoacidotikus kóma esetén.

Ezeket a terápiás célokat intravénás elektrolit oldatok (elején körülbelül 1 liter óránként) és normál inzulin beadásával érik el. A vércukorszintet nem szabad túl gyorsan csökkenteni: optimálisnak tekintik a négy-nyolc órán belül a felének csökkentését. Az infúziós kezelés és az inzulin beadása során a vér káliumszintjét ellenőrizni kell, és szükség esetén kálium alkalmazásával korrigálni kell.

A diabéteszes kómában szenvedő betegek szoros megfigyelést igényelnek, és az intenzív osztályon kell kezelni őket.

A diabéteszes kóma időtartama

A diabéteszes kóma lassan fejlődik több nap alatt, amíg az összes tünet teljesen ki nem alakul.

Mindkét alforma úgynevezett prodromális fázissal kezdődik, amelyben az első tünetek megjelennek: étvágytalanság, növekvő mennyiségű ivás és vizelet, valamint a test kiszáradása a folyadékvesztés miatt. A diabéteszes kóma tényleges kialakulásához szükséges idő változó és betegenként változik. A vércukorszint-egyensúlyhiány és a kiszáradás kezelését lassan kell elvégezni a diabéteszes kóma mindkét altípusában, például a folyadékvesztést 48 órán keresztül kell kompenzálni. Általános megállapítás arról, hogy a beteg mennyi ideig lesz cukorbetegségben szenvedő kómában, és mennyi ideig tartja a terápia, ezt nem lehet elvégezni, ezt eseti alapon meg kell vitatni a kezelő orvossal.

A cukorbetegség következményei

A súlyos folyadékhiány alacsony vérnyomást és mennyiségcsökkenést okozhat.

Ez a mennyiséghiányos sokk ronthatja a vesefunkciót: a vizeletmennyiség jelentősen csökken, vagy az akut veseelégtelenség miatt a vizelettermelés teljesen leáll.

Az elektrolit zavarok várhatók a test vízmérlegének megváltozása miatt. Például, ha a káliumszint nem a megfelelő tartományban, akkor szívritmuszavarok következményei. A ketoacidotikus kóma, amely nagyobb valószínűséggel fordul elő fiatal betegekben, hasi fájdalommal járhat (Diabetikus pszeudoperitionitis, lásd fentebb) gyakran összekeverik az ízületi gyulladással. Az eredmény a függelékben végzett műtét, amelyre valójában nem lett volna szükség, és a műtét minden tipikus szövődménye (hegesedés, fertőzés stb.).

A diabéteszes kóma kezelése következményes károkat is okozhat: Ha a vércukorszint túl gyorsan csökken infúziókkal a diabéteszes kóma kezelése során (azaz túl sok intravénás folyadékkal hígítja), fennáll az agyi ödéma kockázata. A felesleges folyadék lerakódik az agyban, ami fejfájást, szédülést, émelygést és hányást okoz. Látási és tudatzavarok is előfordulhatnak. A legrosszabb esetben az agyödéma az agyszár beragadásához vezethet, és agyhalálhoz vezethet. Az agyödémában szenvedő betegek kb. Egyharmada tartós neurológiai károsodást szenved.

A diabéteszes kóma túlélési valószínűsége

A diabéteszes kóma miatti halálozási arány magas. Ketoacidotikus kóma esetén ez egy és tíz százalék között van, tehát a túlélés valószínűsége meghaladja a 90 százalékot.

A hiperosmoláris kóma esetén a halálozási arány 40–60%, szignifikánsan magasabb, mivel ezek a betegek többnyire idősebbek, és ezért rosszabb a prognózisuk.

A diabéteszes kóma prognózisa attól is függ, hogy mennyi ideig volt a beteg ebben az állapotban, és hogy az anyagcseréje mennyire volt kisiklott kisiklással.