A hörgőasztma diagnosztizálása

bevezetés

A bronchiális asztma a tüdő krónikus gyulladásos betegsége. Bronchiális asztma esetén a légutak visszafordíthatóan szűkülnek és túlérzékenyek.

A tünetek a betegség súlyosságától függően változhatnak. Előfordulhat, hogy meg kell tisztítania a torkát, köhögnie vagy légszomjat okozhat. Minél gyakrabban jelennek meg ezek a tünetek, annál súlyosabb az állapot. Különböző tüdőfunkciós tesztek állnak rendelkezésre a végső diagnózis felállításához.

A hörgőasztma osztályozása

Az ok szerint:

  1. allergiás vagy külső asztma
  2. nem allergiás vagy belső asztma
  3. Vegyes formák

A Német Légúti Liga irányelveinek megfelelően a tünetek a következő súlyossági fokokra oszthatók:

  • Bronchiális asztma mértéke: időszakos (megszakításokkal)
    Az asztma tünetei hetente kevesebb, mint kétszer, napi hónapban kevesebb, mint havonta kétszer fordulnak elő. Ezen felül a FEV (magyarázat lásd a diagnózist) meghaladja a 80% -ot.
  • Bronchiális asztma mértéke: tartós (állandó), enyhe
    A tünetek átlagosan naponta kevesebb mint egyszer fordulnak elő, ami azt jelenti, hogy hetente vannak szabadságnapok is, amikor Önnek nincs tünetmentessége. A tüneti éjszakák száma havonta több mint kétszer nő. Ezen felül a FEV itt még mindig meghaladja a 80% -ot.
  • Bronchiális asztma fokozat: Perzisztens közeg
    A tünetek naponta, hetente egyszer éjjel jelentkeznek. A FEV 60% és 80% között van.
  • Bronchiális asztma fok: tartósan súlyos
    A tünetek állandóak a nap folyamán, hetente többször, éjszaka, és a FEV 60% alatt van.

További információ a Az asztma okai itt találsz.

A diagnózis

Itt különbséget kell tenni az akut asztma roham diagnosztizálása és az asztma diagnózis között a tünetmentes intervallum alatt. Az akut asztma roham a fent leírt jellegzetes tünetek alapján határozható meg (kilégzési nehézség, kilégzési zajok, köhögés, kimerültség).

A leírt asztma tünetek esetén orvoshoz kell fordulni, még akkor is, ha a tünetek mentesek. Az asztma diagnosztizálása általában a tipikus tünetek leírásából származik. A köhögés tünetének kevésbé van jelentősége, mint pl. sípoló hangok megjelenése (stridor vagy ziháló).

A tüdőfunkciós teszt fontos szerepet játszik az asztma diagnosztizálásában. Több tesztből áll, amelyek mindegyikének célja annak meghatározása, hogy a tüdő nem működik megfelelően, vagy rendesen működik-e.

A spirometria

A spirometria fontos a tüdő működésének felméréséhez. A vizsgálat céljából a beteg a száján keresztül lélegez a spirométer szájrészébe, az orrát orrcsipesszel lezárják. A készülék megméri, hogy mennyi erőt lélegeznek be és kilégznek, és mennyi levegőt szállítanak. A készülék ezután grafikusan görbeként ábrázolja a levegőmennyiségeket. A normál légzésen kívül az eszközt annak ellenőrzésére is használják, hogy az értékek hogyan változnak a maximális belélegzés és kilégzés során.

A bronchiális asztma diagnosztizálásának egyik legfontosabb értéke az egy másodperces kapacitás, más néven FEV1 (kényszerített kilégzési (kilégzett) térfogat 1 másodperc alatt) vagy Tiffeneau teszt. Ezen eljárás során a beteget arra kérik, hogy a lehető legmélyebben lélegezzen be, majd a lehető leggyorsabban és mélyebben lélegezzen ki. A spirométer ezután megmutatja, hogy az első másodpercen belül mennyi belélegzett levegőt lélegeztek ki.
Ez az érték alacsonyabb a hörgőasztma esetében, mivel a levegőnek nagyobb ellenállást kell legyőznie a krónikus gyulladás és a légutak szűkítése miatt (lásd az alábbi ábrát). Még ha nem is veszi észre ezt a nagyobb ellenállást a tünetmentes intervallumban, a spirométer segítségével meg lehet mérni.

Tudjon meg többet a témáról itt: A tüdőfunkciós teszt.

A „csúcsáramlás” mérése

A csúcsáramlás mérése különösen alkalmas az asztma rohamának diagnosztizálására. Az eszközök nagyon praktikusak, és pl. otthoni asztmás személy által végzett önellenőrzés céljából, ezért ismert „asztmatikus klinikai hőmérő” néven is.

A "csúcsáramlás" mérésére a szájrészen keresztül is lélegzik, de itt megmérik a csúcsáramot, azaz a tüdőből kilépő legerősebb légáramot. Nem az elmozdított térfogatról van szó, hanem arról az erőről, amellyel a levegő áramlik a szájból. Ha - ahogyan az asztmásokra jellemző - a hörgőkben lévő ellenállást előzetesen le kell küzdeni, akkor a légáram erőssége csökken. Tehát az értékcsökkenés az asztma súlyosbodását jelenti.

A provokációs teszt

A metakolin provokációs teszt egy inhalációs provokációs teszt. Ez azt jelenti, hogy a metakolint a beteg belélegzi. Ezután megmérjük a légzőrendszer reakcióját a metakolinnal.

A metakolin olyan gyógyszer, amely stimulálja a parasimpátikus, azaz a vegetatív idegrendszert. A létező asztma esetén a légutak még jobban szűkülnek, mint egészséges embereknél, és légszomj következhet be.

A tesztet spirometria segítségével értékelik. A vizsgálandó betegnek egy porlasztón keresztül kapják meg a metakolint. Ezután megmérheti az értékeket, például az egy másodperces kapacitást vagy a légúti ellenállást. Ha ezek meghaladnak egy bizonyos értéket, akkor kórosak. Így biztosítható a légutak túlérzékenységének gyanúja.

Olvassa el a cikket: A tüdőfunkciós teszt.

Az allergia teszt

A tüdőfunkción túlmenően allergiás tesztet kell végezni allergiás hörgő asztmában is, pl. szúrópróba segítségével. A tüskés teszt során az alkarra különféle allergéneket tartalmazó folyadékokat (például macska szőr, nyírpor vagy rozsliszt) alkalmaznak. Egy pontot használnak az oldat által borított bőr finoman átszúrására.Egy idő után vörös duzzanat alakul ki, ha allergiás az alkalmazott allergénre.

Az allergia teszt mellett az összes IgE meghatározható. Az összes IgE jelentős növekedése az allergiás betegség jelenlétének fontos mutatója. Kifejezetten kereshet az IgE ellenanyagokról is, amelyek a gyanús allergén ellen irányulnak.

A témával kapcsolatos további információk a következő címen találhatók: Az allergia diagnosztikája.

A képalkotás

A mellkas röntgenfelvétele normális lehet a betegség korai szakaszában, de kizárja más betegségeket is, amelyek a betegség akut fázisában az asztmához hasonló tüneteket okozhatnak.

Ha a betegség hosszú ideig fennáll, a röntgenképből következtetéseket lehet levonni a tüdő lehetséges szöveti károsodásáról.

Melyik orvos diagnosztizálja az asztmát?

Ha bronchiális asztmát gyanítanak, pulmonológushoz (pulmonológushoz) kell irányítani. Ismeri a különféle diagnosztikai módszereket (spirometria, csúcsáramlás) és megbízhatóan tudja értékelni az értékeket.

A vizsgálat során a pulmonológus néhány kérdést tesz fel Önnek kórtörténetének rögzítése érdekében. Ezt egy fizikai vizsga követi, amely magában foglalja a tüdő hallgatását. Itt megpróbál hallani patológiás légzési zajokat, például zihálást. A leletektől függően különféle tüdőfunkciós teszteket rendeznek. Egyes esetekben képalkotásra (mellkasröntgen) is szükség lehet.

Milyen diagnosztikai kritériumok vannak?

Különböző kritériumok vannak a hörgő asztma diagnózisának megerősítésére. Ezek a következők lennének: klinikai tünetek, anamnézis (az kórtörténet rögzítése), a légutak szűkülésének és ennek az állapotnak a megfordíthatósága.

A klinikai tünetek toroktisztításban, köhögésben, kóros légzési zajokban és akut esetekben légszomjban fejeződnek ki. A kezelőorvos az első vizsgálat során felteszi a kérdést (anamnézis), így eldönti, hogy az asztma lehet-e pontos diagnózis. A légutak szűkítését a speciális tüdőfunkciós tesztek (spirometria, metacholin provokációs teszt) bizonyítják. Ennek a állapotnak a visszafordíthatóságát speciális gyógyszerek - úgynevezett béta-szimpatomimetikumok - ellenőrzik. Ezek a gyógyszerek a légutak kiszélesedését eredményezik, és a beteg ismét szabadon lélegezhet.

Ha ezek a kritériumok teljesülnek, a hörgő asztma diagnózisát megerősítik.

Ez a cikk szintén érdekli Önt: Az asztma terápia.