Anatómia-Lexikon

Amőba

Szinonimák

amoibos (váltakozva a gr. nyelven), állatot cserél

meghatározás

A "Amőba„Az ember megérti az állati protozoonákat (ún Protozoa), amelyeknek nincs rögzített testalakja. Az amoebák a hüvely hüvelyének kialakulásával megváltoztathatják testszerkezetüket (Pseudopodia) folyamatosan változnak és mozognak ilyen módon.

További információ a témáról: Bélparaziták

bevezetés

Mint az egysejtű szervezetek, amelyek a protozoonok csoportjába tartoznak, az amőbákat az úgynevezett ősi állatok közé sorolják. Kb. 0,1–0,8 mm méretűek. A legtöbb esetben az amőba meztelen egysejtű organizmus. Vannak azonban olyan nemzetségek is, amelyeknek van egyfajta héja (ún Thecamoeben). Az amőbák különféle nemzetségekre oszlanak, különböző kategóriák alapján. Míg ezen amőba nemzetségek többsége teljesen ártalmatlan az emberre, addig a nemzetség amőbája Entamöba histolytica súlyos betegséget okozhat.

Mindenekelőtt a gyomor-bélrendszeri betegségeket, amelyek súlyos hasmenéssel is járhatnak, ez az amőba nemzetség okozza. Ezenkívül az amőbák tünetmentes cisztákat vagy úgynevezett amebikus májtályogokat képezhetnek az emberi testben.

További információ a témáról: hasmenés

Az amőba esetében alapvető különbséget kell tenni két életforma között. Az úgynevezett trophozoiták elsősorban az emberek gyomor-bél traktusában telepednek le. Az élet második formája, az amőba, a fertőző ciszták, amelyeket a fertőzött személy a székletével választ ki, és így továbbterjedhet más élőlényekre. Az emberre veszélyes Entamöba histolytica különösen a trópusokon és a szubtrópusi területeken terjed. Ezekben a régiókban feltételezhető, hogy a lakosság körülbelül 70 százaléka hordozza a kórokozót. Közép-Európában ritkák az amőbák által okozott betegségek. Ha azonban a megfelelő tünetek trópusi vagy szubtrópusi tartózkodás után jelentkeznek, akkor a kezelőorvosnak tájékoztatni kell a külföldi tartózkodásról.

Patogenitás - az amőba egészségének károsodása

A legtöbb amőba nemzetség teljesen ártalmatlan az emberre.Csak néhány amőba tekinthető fakultatívan patogénnek az emberre (potenciálisan káros az emberekre) kijelölt. Az emberi szervezet számára a legveszélyesebb amőbák közé tartoznak azok az egysejtű szervezetek, amelyek az Entamoeba histolytica nemzetségbe tartoznak. Kiváltják az úgynevezett amőbás dizentériát, amely súlyos betegség nagyon vizes hasmenéshez vezet az érintetteknél.

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy sok amőba nemzetség olyan patogén csírákat hordoz, mint a Legionella. A fertőzött, valójában ártalmatlan amőbák felszívódása az emberi testbe Legionella-specifikus betegségeket okozhat. Ezen felül az amőba nemzetségek Naegleria, Balamuthia és Szappina súlyos meningoencephalitis (Az agy és az agyhártyagyulladás, lásd még agyhártyagyulladás).

További információ a témáról: agyhártyagyulladás

Amőbiás vérhas

Az amebikus dizentéria súlyos hasmenéses betegség, amely főleg trópusi és szubtrópusi régiókban fordul elő. Ennek a betegségnek egyetlen oka az amőba nemzetség Entamoeba histolytica. Pusztán statisztikai szempontból feltételezhető, hogy a kritikus régiók közül körülbelül minden tizedik megfertőződött az amőbával, amely az amőbás dizentéria oka. Becslések szerint évente 100 000 haláleset társulhat ehhez a hasmenéses betegséghez. Az ezeken a területeken egyre növekvő számú turista miatt a kórokozó ma már világszerte megtalálható.

Az elmúlt években Németországban akár 200 amőbás dizentéria esetét regisztrálták. Az amőbás dizentéria esetében különféle, tüneteikben és súlyosságukban különbözõ formákat kell megkülönböztetni. Tünetmentes bél érintettséggel (ún Bél lumen fertőzés) a kórokozó amőba csak a bélcső belsejében telepedik le. A fertőzés ezen formája általában nem okoz tüneteket. Ban,-ben invazív bél amőbiás vérhas másrészt a bélszövetbe az amőba is beszivárog. Az érintett embereknél ennek során kifejezett tünetek jelentkeznek. Az úgynevezett extraintesztinális amoebus dizentéria a betegség legsúlyosabb formáját képviseli.Az amőba a szöveten kívül is megtalálható az érintettekben. Ily módon a tipikus hasmenés mellett máj- vagy agyi tályog is kialakulhat.

Az amőbahordozók tünetei

Az amőbás dizentéria típusától függően az érintett személynek többé-kevésbé súlyos tünetei lehetnek. Míg a tiszta bél lumen fertőzéssel járó amőbahordozóknak az esetek többségében semmilyen tünete nem jelentkezik, más betegek általában súlyos, vizes hasmenésben szenvednek. A tünetmentes bél lumen variáns az összes amőbikus fertőzés körülbelül 80-90 százalékában fordul elő. Az amőb dizentéria azon változatai, amelyek súlyos hasmenéshez vezetnek, viszonylag ritkák az összes amőbikus fertőzés között.

Invazív bél amőb dizentéria esetén amőbák is kimutathatók a bélszövetben. Emiatt az érintett betegek kifejezett tüneteket tapasztalnak. Jellemzően az érintettek többségénél korai stádiumban véres, nyálkás, málnás kocsonyaszerű hasmenés alakul ki. Ezenkívül a görcsös hasi fájdalom és a bélmozgás során fellépő fájdalom az amőbás dizentéria ezen változatának egyik leggyakoribb tünete.

A bélszövet amőbafertőzése miatt a tápanyagok csak elégtelenül tudnak felszívódni. A normális szervi folyamatokhoz szükséges energiaforrások nagy része felhasználatlanul ürül ki a hasmenéssel együtt. A bél amőbás vérhasban szenvedő betegek általában elég gyorsan fogynak. A bél amőbás dizentériában és súlyos hasmenésben szenvedő betegek körülbelül 30-40 százaléka szintén magas lázzal küzd.

Az extraintesztinális amoebus dizentéria akkor beszél, amikor a kórokozó amőba nemcsak a bélszövetet támadja meg, hanem más szervekben is kimutatható. A legtöbb esetben a kórokozó amőba átterjedt a bélszövetből a májba, az agyba és / vagy a lépbe. Ebben az összefüggésben azonban a máj amebikus fertőzése a leggyakoribb változat.Az extraintesztinális amoebus dizentériában szenvedőknek nem feltétlenül kell hasmenéstől szenvedniük. A hasmenés előfordulása azonban nem zárja ki a bélrendszeren kívüli fertőzést sem. Ha a májszövet érintett, ökölméretű, általában egyetlen tályog (ún Amebic májtályog). Ez egy üreg a májszövetben, gennyes váladékkal teli.

Az ilyen amőbikus májtályog jelenléte általában a következő tüneteken keresztül észlelhető:

magas láz
köhögni
Gyengédség vagy fájdalom a jobb felső hasban
A máj megnagyobbodása
Általános tünetek (pl. Fáradtság, gyengeség érzése, fáradtság)

fertőzés

Az amőbikus fertőzés során a székletből kiválasztott amőbás ciszták átterjednek. A fertőzés különösen akkor fordul elő, ha a higiéniának kevés vagy semmilyen jelentősége nincs. Az amőbás ciszták szennyezett ételekkel, valamint szennyezett ivóvízzel terjedhetnek. Megfelelő érintkezés esetén nem zárható ki a szájon keresztül történő közvetlen fertőzés. Közvetlenül a tényleges fertőzés után az amőbás ciszták ismét felmerülnek az emberi testben Trophozoiták. Ezek aztán megtelepedhetnek a belekben és / vagy más szervekben, és amoebus dizentériához vezethetnek. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy az amőbikus fertőzésnek nem kell minden embernél betegséghez vezetnie. Úgynevezett "tünetmentes A hordozók „nem mutatnak panaszt, de továbbadhatják az okozó egysejtű organizmusokat.

Mennyire fertőzőek az amőbák?

Az emberre ható legfontosabb amőba, az Entamoeba histolytica, az emberi belekben szaporodik, és általában nem érinti az állatokat. Aktív fertőzés esetén a gazdaszervezet sok millió fertőző cisztát ürít a székletben, amelyek szájon át történő bevitele új fertőzést válthat ki. A kórokozó tehát a széklet-orális terjedéstől függ, ezért különösen elterjedt azokon a területeken, ahol a szennyvíz infrastruktúrája gyenge és ivóvíz-higiénés.

A trópusokra való utazás során bizonyos óvintézkedéseket kell tenni, ezért ha kétségei vannak, csapvizet kell forralnia, és nem szabad mosatlan gyümölcsöt fogyasztania. Nem minden fertőzés vezet a kórokozó szétterjedéséhez a belekben. Bizonyos esetekben a kórokozók néhány hétig a bélben maradnak fenn, anélkül, hogy tüneteket okoznának, majd újra elpusztulnak. Ez tartós fertőzéshez is vezethet, amely csak hónapok vagy évek után vezethet betegséghez. Ilyen nem egyértelmű esetekben különösen fontos tájékoztatni a kezelőorvost a trópusi régiókba tett korábbi kirándulásokról.

diagnózis

Az amőbás dizentéria diagnosztizálásakor a kiválasztott módszer a székletvizsgálat. Ezt legalább háromszor, három egymást követő napon el kell végezni az amőba helyes kimutatása érdekében. Mindkét amőbás ciszta is Trophozoiták mikroszkóppal kimutatható a székletben. Ezzel a vizsgálati módszerrel azonban figyelembe kell venni, hogy a trophozoiták nagyon rövid életűek. Emiatt csak körülbelül 10-15 percen belül észlelhetők. Ezenkívül amőbikus fertőzés gyanúja esetén vérvizsgálatot kell végezni

. Ez a vizsgálati módszer azonban meglehetősen alkalmatlan a tényleges fertőzés kimutatására. Csak az amőbafertőzés hatásai, például a súlyos hasmenés miatti kiszáradás vagy az amőbás májciszták májértékeinek változásai mutathatók be ilyen módon. Májtályog is kimutatható különféle képalkotó módszerek segítségével (ultrahangvizsgálat, számítógépes tomográfia, mágneses rezonancia tomográfia).

terápia

Az amőbikus fertőzés kezelése a betegség formájától és súlyosságától egyaránt függ. Úgynevezett kontakt amebicidek (például Diloxanid-furoát) csak a belekben maradnak. Főleg kezelésre használják tünetmentes amőbahordozók. Ezenkívül ezek a gyógyszerek a bél amoebus dizentéria utókezeléseként is alkalmazhatók. Szöveti amoebicidek (például Dehidroemetin) azonban a véráramba is bejut, ezért felhasználható a extraintesztinális amoebus dizentéria használható. Ezen gyógyszerek lehetséges súlyos mellékhatásai miatt ma már csak súlyos betegség esetén alkalmazzák őket.

Alternatív megoldásként megteheti Kontakt és szöveti amoebicidek beadva. Ezek az amőbás vérhas kezelésére használt gyógyszerek a bélben maradnak, és a vérbe is bejuthatnak. Emiatt az amőbás dizentéria mind a bél-, mind az extraintesztinális formája kezelhető így. Ezenkívül az amőbás vérhasban szenvedő beteget hidratálni kell. Ellenkező esetben a súlyos, vizes hasmenés gyorsan kiszáradáshoz vezethet.

Megelőzés

A trópusi vagy szubtrópusi régiókban való tartózkodás esetén ajánlatos bizonyos biztonsági intézkedéseket tenni. Ily módon a lehető legnagyobb mértékben csökkenthető az amőbikus fertőzés kockázata. Az ivóvizet mindig forrázni vagy szűréssel sterilizálni kell fogyasztás előtt. Az érintett régiókban teljes mértékben kerülni kell a saláták fogyasztását. Ezenkívül a gyümölcsöt soha nem szabad hámozatlanul fogyasztani. Ezért csak hámozható gyümölcsöt szabad fogyasztani. Általában az ételcserénél meg kell jegyezni, hogy ezt mindig lassan és körültekintően kell elvégezni.

Amoebic fertőzés a szemben

Az amőbafertőzés nemcsak a gyomor-bélrendszert, hanem a szemet is érintheti. A legtöbb esetben a szaruhártya gyulladását bakteriális kórokozók okozzák. A vírusos kórokozók vagy gombák általi fertőzés ritkábban fordul elő, de mégis előfordulhat. A legfrissebb megállapítások szerint azonban az amőbák gyulladásos folyamatokat is okozhatnak a szemben, pontosabban a szaruhártya területén.

Csak egy amőba (ún Acanthamoeba) okozta gyulladás a szem nagyon veszélyes lehet. Ennek oka az a tény, hogy a kórokozó amőba behatol a szaruhártyába, és ily módon az egész szem gyulladását is okozza. Ennek eredményeként az érintettek akár teljesen megvakulhatnak.

A szem amoebikus fertőzésének tünetei meglehetősen nem specifikusak, különösen az elején. Az érintett emberek általában kifejezett vörösséget és fokozott könnyezést észlelnek. Ezenkívül a látás már a kezdetektől komolyan korlátozható. Az érintett betegek általában arról számolnak be, hogy látásuk már nem éles, hanem egyre homályosabb. Csak a betegség folyamán jellemzően súlyos fájdalom jelentkezik.

Ezen a ponton feltételezhető, hogy a szem idegsejtjeit már károsították az okozó paraziták. Pontosan ez a fájdalomtünetek késleltetett előfordulása teszi lehetővé a bakteriális szaruhártya-gyulladás és az amőbikus fertőzés megkülönböztetését. Ha a gyulladásos folyamatokat bakteriális kórokozók okozzák, a fájdalom általában sokkal korábban jelentkezik. Mivel az amőba által okozott szemgyulladás komoly klinikai kép, első gyanú esetén átfogó diagnosztikát kell kezdeni. A vizuális teljesítmény tartós romlása csak az okozó paraziták azonnali azonosításával és megfelelő kezelés haladéktalan megkezdésével kerülhető el.

Mik azok az "agyfaló" amőbák

A Naegleria fowleri nevű amőba-szerű, egysejtű organizmusokat nem egészen megfelelően nevezzük agyfogyasztó amőbának. Körülbelül 30 mikrométer nagyságúak, és pszeudopódia (pszeudopoda) segítségével mozoghatnak. A Naegleria fowleri főleg víztestekben vagy nedves talajban fordul elő, és világszerte elterjedt. Ez tavakban, uszodákban és csatornákban is előfordul.

Általában baktériumokon és elhalt növényi anyagokon él. Ha a Naegleria fowleri fertőzött víz az orrba kerül, a kórokozó behatolhat a szaglóidegekbe az agyba. A tüneti fertőzések szinte mindig végzetesek. Az amőbák nem képesek megenni az agyat, de elterjednek a cerebrospinális folyadékban, és súlyos gennyes agyhártyagyulladást (agyhártyagyulladást) okoznak.

Körülbelül egy hét telik el a fertőzés és az első tünetek, például hányinger, hányás, láz, fejfájás és nyaki merevség között, és a halál általában egy hét után következik be. Még a korai kezelés is ritkán vezet túléléshez. Azonban nem minden fertőzés vezethet valóban betegséghez. Már csak az esetleges fertőzés megelőzése marad. Megfelelő intézkedések az uszodavíz fertőtlenítése és a természetes, különösen meleg állóvíz elkerülése. A betegség nagyon ritka, 50 év múlva alig lesz több mint 100 ember az USA-ban, bár a fiatalokat gyakran érinti.