Parkinson-kór

meghatározás

A Parkinson-szindróma olyan betegség, amelynek jellemző tünetei korlátozzák a mozgást. Ezek a tünetek mozdulatlanság (akineziás) vagy lassú mozgás, izommerevség (merevség), izmok remegése (remegő nyugalom) és testtartásbeli instabilitás (poszturális instabilitás).

A tüneteket a dopamin, egy neurotranszmitter hiánya okozza, amely szabályozza az agy mozgását. A tüneteknek nem mindig kell egy időben jelenniük. A Parkinson-kórban négy csoport van: Parkinson-kór, genetikai formák, atipikus Parkinson-szindrómák és szekunder formák.

Mi a különbség a Parkinson-kórhoz képest?

A különbség a Parkinson-kórhoz képest az, hogy a Parkinson-szindróma csak a tünetek egy csoportjának leírása, míg a Parkinson-kór a betegség.

A Parkinson-kór, amelyet idiopátiás Parkinson-szindróma néven is ismert, a Parkinson-szindróma jellemző tüneteitől szenved. A dopamint tartalmazó idegsejtek pusztulása miatt merül fel az agyban.

Az idegsejtek ilyen pusztulásának okát még nem sikerült tisztázni, és a betegség sajnos nem gyógyítható. A legtöbb esetben a tünetek az egyik oldalon kezdődnek, és az idő múlásával aszimmetrikusak maradnak. A betegség progresszív folyamatban van, és kezdődik olyan korai tünetekkel, mint például a szaglorom, a depresszió és az alvási nehézségek.

Olvassa el a témáról szóló hasznos információkat a következő címen: Minden a remegésről!

A Parkinson-szindróma okai

A Parkinson-szindróma okait a már említett négy csoportra lehet osztani.

• Az első és leggyakoribb ok (az érintettek 75% -a) a Parkinson-kór. Ennek oka még mindig nem egyértelmű, és valószínűleg multifaktorális, azaz több tényező befolyásolja. Úgy tűnik, hogy a genetika szerepet játszik.
• A második, sokkal ritkább ok a Parkinson-szindróma tisztán genetikai formája. Ez a betegség örökletes, ezért gyakrabban fordul elő az érintett családokban. Lehetséges genetikai teszt elvégzése a diagnózis felállításához.
• A harmadik csoport az atipikus Parkinson-kór. Itt az idegsejtek is megsemmisülnek, de eltérő neurodegeneratív betegség miatt. Ez a bukás a Parkinson-szindrómát, de további tüneteket okoz. A betegség lefolyása különbözik a Parkinson-kórtól, és a gyógyszeres válasz korlátozott.
• Végül a Parkinson-szindróma másodlagosan is kialakulhat. Leggyakrabban olyan gyógyszerek mellékhatásaként, amelyek gátolják a dopamin felszabadulását vagy hatását. Egyéb okok lehetnek daganatok, keringési rendellenességek, anyagcsere-betegségek és gyulladások.

A Parkinson-szindróma tünetei

A Parkinson-szindróma általában ülő életmódból vagy mozgáshiányból áll (brady / akinesia). Ezt a tünetet legalább egy másik tünetnek kell kísérnie.

Általában izommerevség (merevség), izomrázás (pihenő tremor) vagy testtartásbeli instabilitás (poszturális instabilitás) fordul elő. A Parkinson-kór a fent említett korai tünetekkel kezdődik.

A klinikai szakaszban a mozgási rendellenességek általában egyoldalúak. A mozgások lelassulnak, egyre kisebbek lesznek. A járás kicsi és nem állandó.

Gyakran nehézségekbe ütközik az indítás vagy a leállítás. A karok nem járnak járás közben, és a betegek sokkal gyakrabban esnek le. De nemcsak a test mozgása korlátozódik, hanem az arckifejezések is kevesebbé válnak.

A hang csendesebbé válik, és nyelési nehézségek léphetnek fel. A betegek gyakran szédülhetnek és "fekete lehet a szemük előtt". Vizeletürítési rendellenességek és szexuális rendellenességek is előfordulhatnak.

Végül, a késői stádiumokban a betegeket pszichiátriai tünetek, például szorongási rendellenességek vagy demencia is szenvedhetnek. A Parkinson-szindróma típusától függően a tünetek és a lefolyás eltérőek.

Ez a téma érdekelheti Önt is: Remegő kezek serdülőkorban

Ezek a szakaszok léteznek

A Parkinson-kór három szakaszra osztható.

Az első a preklinikai szakasz, ahol nincsenek tünetek. Ezt a fázist jelenleg kutatják annak érdekében, hogy nyomokat találjanak a Parkinson-kór korai felismerésére.

Az úgynevezett prodromális szakasz következik, és évekig évtizedekig tarthat. A korai tünetek itt jelennek meg: csökkent szagérzékelés (hyposmia), depresszió, székrekedés és alvászavarok.

Végül ott van a klinikai szakasz, amikor a mozgási rendellenesség megkezdődik és a diagnózis felállítható.

A Parkinson-szindróma diagnosztizálása

A helyes diagnosztizálás érdekében mindenekelőtt a részletes interjúnak és a fizikai vizsgálatnak meg kell történnie.

Az agy mágneses rezonancia leképezését végezzük a másodlagos vagy atipikus Parkinson-kór kizárása érdekében. Parkinson-kórban ennek normálisnak kell lennie.

Az L-Dopa tesztet további vizsgálatként végzik, amelynek során ellenőrzik a dopaminkészítmény hatékonyságát. Parkinson-kór esetén jelentősen javítani kell a tüneteket. Ezenkívül lehetőség van egy speciális képalkotó diagnosztika (IBZM-SPECT) elvégzésére is, ha a Parkinson-kór és az atipikus Parkinson-kór közötti különbség nem egyértelmű.

A Parkinson-szindróma kezelése

A Parkinson-kór kezelésének fő célja a dopaminhiány orvoslása.

Számos előkészítés létezik erre. A legfontosabb hatóanyag azonban az L-Dopa. A gyógyszeres kezelés megválasztása a tünetek súlyosságától, a beteg életkorától és az ezzel járó betegségeketől függ.

A kezdeti szakaszban enyhébb tünetekkel szedhet egy úgynevezett MAO-B inhibitort. Nem ergot dopamin agonistát kapnak, ha a tünetek kifejezettebbek és ha az életkor kevesebb, mint 70 év. Ha ez nem elegendő, akkor kombinálható az L-Dopa-val.

Ha a beteg 70 évesnél idősebb vagy súlyosan beteg, az L-Dopa kezelést azonnal elkezdi. A folyamat előrehaladtával az L-Dopa hatása kevésbé megbízhatóvá válhat, és ingadozik a nap folyamán.

Ezen ingadozások elkerülése érdekében az L-Dopa-t más gyógyszerekkel kombinálják, amelyek stabilizálják a hatását. Nyelési rendellenességek és emésztési nehézségek esetén lehetőség van arra is, hogy csövet helyezjenek a bélben a hasi fal fölé, majd adják be a gyógyszert.

Egy másik lehetőség egy szivattyú, amelyet a bőr alá helyeznek. Egyes esetekben a mély agyi stimuláció szintén lehetséges, amikor egyfajta pacemaker vezérli az agy mozgási központját.

Végül, a szupportív terápiák, például a fizioterápia, a logopédia és a foglalkozási terápia nagyon fontosak a tünetek lelassítása és a szövődmények elkerülése érdekében.

A Parkinson-kór kezelésével kapcsolatos részletes információkért lásd:: MAO-gátlók

A Parkinson-szindróma időtartama

A Parkinson-szindróma időtartama a formától függ. Másodlagos formák esetén az ok az ok megszüntetésével gyógyítható.

A többi forma sajnos nem gyógyítható, így az időtartam egész életen át tart.

Várható élettartam Parkinson-szindrómával szemben

A Parkinson-kórban szenvedő betegek normál várható élettartama jó terápiával járhat!

A gyógyszerek hatékonyságának első ingadozása az első tíz évben jelentkezik. Az érintett személyek többsége a betegségtől számított 20 éven belül ápolást igényel. A halál okai általában a betegség szövődményei, például tüdőgyulladás vagy fertőzések.