reflexek

meghatározás

A reflexek ellenőrizhetetlenek, gyorsak és mindig ugyanazok a reakciók bizonyos ingerekre.
A reflexeket az idegrendszer közvetíti, olyan idegrostokból állnak, amelyek úgynevezett szinapszis útján kommunikálnak egymással. Az érzékelő / receptor, amelyre az inger hat, mindig részt vesz a reflexben. Mindig szerepet játszik egy effektor, amelyen a reflex válasz zajlik. Az érzékelőt és az effektorot idegrendszerünk idegszálai kötik össze.
A gerincvelő és az agyszár központi kapcsolási pontként szolgál, amelyben a jelet fogadó idegrostok átváltódnak a választ kiváltó idegrostokra.
A reflex megléte vagy hiánya, valamint a reflex válasz intenzitása fontos következtetéseket vonhat le az idegrendszer betegségeiről az orvosi és neurológiai vizsgálat során.

Reflex ív

Az összes reflex alapja az úgynevezett reflex ívek. Ezek a különböző idegpályák összekapcsolódása, amelyek mindig a gerincvelőn futnak át. Ezek elvileg mindig az alábbiak szerint vannak felépítve: Külső ingert érzékelőn keresztül (például izomorsó) érzékelnek. Ez továbbítja az információt a gerincvelőhöz. Itt kapcsolódik egy másik idegrosttal.

Ez viszont továbbítja az információt egy effektornak (például izomnak), amely a ciklus utolsó állomásaként az ingerre adott válaszként elvégzi a megfelelő műveletet (például a láb nyújtását) .Ezek a reflexívek különböző bonyolultságban tervezhetők. Az izomreflexek, például a patellar ínreflexek meglehetősen egyszerűek: az érzékelő és az effektor ugyanabban a helyen ül, és úgy mondják, hogy közvetlenül továbbítja.

Vannak olyan helyzetek is, amikor más moduláló idegrostok vannak elhelyezve, amelyek biztosítják a bejövő jelek erősítését vagy gátlását. Az is lehetséges, hogy az érzékelő és az effektor a test különböző helyein helyezkedik el. Akkor az úgynevezett külső reflexekről beszélünk. Mindegyikük közös, hogy az információ először nem érkezik meg az agyba, és ezért nem igényel önkényes döntést a cselekvésről, hanem az, hogy "automatikusan" zajlik a gerincvelőben való közvetlen kapcsolat miatt.

A reflexek feladata

A reflexek a test külső ingerekre adott azonnali reakciói, amelyek azonnal megjelennek, és nem igényelnek külön ellenőrzést vagy készenlétet. Ez ilyen gyorsan megtehető, mivel a reflexek egyszerű áramkörön alapulnak, amelyek közvetlenül reagálnak egy ingerre.

Az alkalmazott inger erőssége és időtartama szintén szerepet játszik. Tehát van egy stimulus-reflex kapcsolat. A reflexek a test védelmét szolgálják, például a korai gyermekkori reflexek megkönnyítik a csecsemő számára az étel megtalálását és evését.

A reflexek fontos szerepet játszanak a veszély elhárításában. Idegen test előtt, pl. bejuthat a szembe, a pislogó reflex reagál és a szem bezáródik.

Ha hegyes vagy éles tárgyba lép, akkor az érintett lábat reflexió módon emelik fel, és a másik lábat megterhelik.

Egyes reflexeket ezért védő reflexeknek is nevezünk. A reflexek a komplex mozgási sorrend helyes megtanulására és végrehajtására szolgálnak a fejlesztés során. A veleszületett reflexek lehetővé teszik az emberek számára, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez és a túlélhetőséghez, amelyet előbb nem kell megtanulni.

Ez a téma is érdekli: A pupillás reflex

Milyen reflexek vannak?

A reflexeket megkülönböztetjük a receptor és az effektor helyétől és a közöttük lévő szinapszisok számától. Ha a receptor és az effektor ugyanabban a szervben vannak, ez egy egyszerű reflexív, és egy önreflexről beszél.

Ha a receptor és az effektor különböző szervekben helyezkedik el, ezt külső reflexnek nevezzük. Különbséget kell tenni a veleszületett és a megtanult vagy megszerzett reflexek között. A reflexeket visceralis, szomatikus és vegyes reflexekre osztják.

A szomatikus reflexek losztható reflexekre szinapszisokkal, úgynevezett önreflexekkel, és több szinaptikus összekapcsolással, úgynevezett külső reflexekkel.

A monosinaptikus reflexekre példa a patellar ín vagy a bicepsz ín reflex. A poliszinaptikus külső reflexre példa a láb reflex-visszavonási reflexe, amikor hegyes tárgyra lép.

Zsigeri reflexek ellenőrizni tudja a belső szervek működését bizonyos feltételek mellett. Például a hólyag kiürülését a zsigeri reflexek szabályozzák, ebben az esetben a hólyag növekvő kitöltése jelenti a kiváltó ingert.

Vegyes reflexek zsigeri és szomatikus reflexek keverékei. Példa erre egy meleg tárgy, például egy melegvizes palack a has bőrére, amely pihentető hatással van a feszült, irritált bélre.

Reflexek csecsemőknél

Az újszülött és a csecsemő reflexe sokaságban különbözik a felnőttétõl, különbözõ körülményeik miatt. A csecsemők szinte kizárólag reflektív módon mozognak. Ez azért hasznos, mert még nem rendelkeznek motoros képességekkel, amelyek például fenntartják egyensúlyukat. Ezek a reflexek többek között önvédelmet vagy táplálkozást szolgálnak. Ezeknek a reflexeknek a többsége az idő múlásával visszanyúlik, és felnőtteknél egy (főként) neurológiai betegség jeleként tekintik őket.

További információ a témáról: A baba reflexei

A korai gyermekkori reflexek veleszületettek, de a fejlődés során elvesznek az élet első hónapja után.
Ezeknek a reflexeknek az a célja, hogy megvédjék a csecsemőt a sérülésektől és a veszélyektől, vagy megkönnyítsék az étel megtalálását és evését.

• Szopási reflex: lehetővé teszi a csecsemőknek a 3. hónapig automatikusan szopni mindent, ami az ajkát érinti. A szoptatás megkönnyítésére szolgál
• Keresési reflex: a keresési reflexben a csecsemő a száj sarkának megérintése után megérintett oldalára fordítja a fejét. A szopás-nyelési reflex támogatja a táplálkozást
• Megragadó reflex a kezén és a lábán. Ha ezt megérinti, a baba automatikusan hozzáfér. A megragadó reflexeket a kéz és a láb különböző időtartamaira ejtik: az előbbi a 4. hónapig fennáll, az utóbbi a tizenötödikig
• Moro vagy összekötő reflex: Ezzel a reflexgel a váratlanul hátulra helyezett gyermekeknek ki kell nyújtaniuk karjukat és ujjaikat, majd vissza kell hozniuk a testükhöz és összeszorítaniuk öklüket. Ez legkésőbb az élet 6. hónapjában jár le
• Úszó reflex: Az úszási reflex segítségével a csecsemő vízszintesen fekve úszáshoz hasonló mozgásokat hajt végre a vízben
• Babinskireflex: A Babinski reflexben a csecsemő a lábujj külső talpát megtörölve meghosszabbítja a nagy lábujját, és ellenkező forgást hajt végre a lábujjak többi részével. Ezt az infantilis reflexet felnőttekben gyakran tesztelik, hogy megismerjék az idegrendszer betegségeit.
• Galant reflex (üreges hát, ha a hátát megérinti)
• tonikus nyakreflexek (a végtagok nyújtása vagy hajlítása, amikor a nyak mozog)

Ezeket a reflexeket rendszeresen megvizsgálják a gyermekgyógyászati ​​orvosi vizsgálat részeként. Az egyéni reflexeknek fejlődésük bizonyos pontjaiba vissza kellett menniük. Ha pl. Ha a Babinski-reflex később jelentkezik, ez a központi idegrendszer betegségének jele lehet.Akkor egy patológiai reflexről beszélünk, mivel ez a reflex válasz egészséges embereknél nem fordul elő.

Esetleg ezek is érdekelhetnek: Az újszülött orvosi ellenőrzése

Milyen reflexek vannak a lábon?

Négy reflexet is általában tesztelnek a lábon.

• Patellar ínreflex: az elbíráló enyhén felálló lábakkal kopogtat az inakon, amelyek kissé a térdsapka alatt érhetők el. Ez nyújtja a lábát a térdízületben.
• Csatlakozó reflex: úgy indul, hogy megérinti a láb belsejét közvetlenül a térd fölött. Ez a lábak bezáródásához vezet.
• Tibiális- hátsó reflex: a reflex kiváltásához az inat kissé megcsavarják a mediális boka fölé, ami a láb befelé fordulását okozza.
• Achilles-ín reflex: itt a láb kissé meg van nyújtva, és az Achilles-ínre ütközik az alsó láb hátulsó végén vagy a lábgömbön. Ez okozza a láb lehajtását.

Patellar ín reflex

A patellar ínreflex, amelyet szintén rövidítünk a PSR-nek, monosinaptikus izomreflex, ami azt jelenti, hogy a reflexív csak egy szinapszán halad át, amely összeköti a két idegsejtet, más néven neuronokat. Ezt a quadriceps femoris izom, a combizmok négyfejű nyújtó izomjának ütése váltja ki, és ezáltal a négyfejű femoris izom összehúzódásához vezet, és ezáltal a térdízület meghosszabbodásához vezet.

A patellar ínreflex receptor és effektor szervei tehát azonosak. A patellar ínreflexet a femoralis közvetíti. Az érzékeny neuronok (afferens) továbbítja az ingert a gerincvelő L2-L4 szegmenséhez, ahol az inger továbbjut a motoros idegrostokra (efferensei) visszajut a femorális ideg izomrostjához, ahol összehúzódást vált ki.A reflexet az orvos kiválthatja és megvizsgálhatja egy reflex kalapáccsal a neurológiai vizsgálat részeként. Ha a kívánt reflex válasz nem fordul elő, ez azt jelzi, hogy az L2-4 gerincvelő-szegmens károsodott, például sérvû korong formájában, vagy a comb-ideg sérülése, és ezt tovább kell tisztázni.

További információ a témáról: Patellar ín reflex

Milyen reflexek vannak a karon?

Különböző reflexek válthatók ki a karon. A kiindulási helyzet a hátán fekvő beteg, aki karja lazán az ágyékba kerül. A következő négy tesztelt általában:

• Bicepsz-ín-reflex: A bicepsz-ín-reflex mellett az elbíráló ujját a bicepsz-ínre helyezzük a könyök görbületében, majd ütjük. Ennek következtében az alkar meghajlik.
• Brachioradialis / Radiuspersiostreflex: A brachioradialis reflext úgy indítják el, hogy megérinti a belső alkarot a csuklóhoz. Ennek eredményeként az alkar kissé meghajlik.
• Tricepsz-ínreflex: a tricepsz-ínreflex esetén az elbíráló az alsó könyökre ütközi az említett inakot, amely meghosszabbítja az alkarot.
• Trömner-reflex: A Trömner-reflex akkor indul el, amikor a kéz ellazul és függ. A vizsgálat elölről ujjhegyre kattan. Itt a kéz kissé bezáródik.

Milyen reflexek vannak a hajban?

A haj reflexeknek is kitéve. Mindenki ismeri az úgynevezett "liba-ütések" jelenségét. Ez végül egy reflex, amely a haj kiegyenesítéséhez vezet. Az egész evolúciós: őseink sokkal szőkebbek voltak, mint mi. Hidegben vagy veszélyben a hajsejtek a reflexek következtében kiegyenesedtek, így a szőr felfújódott.

Egyrészt ez a levegő beépítését és a hozzá kapcsolódó hőszigetelő réteg bevezetését eredményezte, másrészt jelentősen fenyegetőbbnek tűnt. Ez a reflex ma is megmaradt, még akkor is, ha funkcióját elhanyagolni lehet.

Hogyan lehet tesztelni a reflexeket?

A reflexek vizsgálata vagy vizsgálata a fizikai és a neurológiai vizsgálat része.

Ez a vizsgálat megvizsgálja, hogy a reflexek ugyanabból az oldalból kivitelezhetők-e fiziológiai mértékben és a reflextől függően, vagy vannak-e patológiai reflexek.

Az úgynevezett reflex státusz megállapítását a vizsgált reflex alapján kell megvizsgálni a reflexkalapáccsal vagy más neurológiai segédeszközökkel, például ecsettel, hegyes tárgyakkal vagy a vizsgáló kezével.

A saját reflexek tesztelésekor a reflex kalapáccsal egy könnyű ütés történik az izom inakán (például patellar ín reflex), ami az izom összehúzódását okozza. Ha lehetséges, a reflexet mindig egymás közötti összehasonlításban vizsgálják, hogy jobban értékelni lehessen a reflex reakciót. Felbecsüljük, hogy a reflex válasz "normál", "csökkent", "fokozott" vagy "hiányzik".

Mi a reflexkalapács?

Ha az orvos meg akarja vizsgálni a beteg reflexeit, akkor az úgynevezett reflexkalapács a választott módszer. Ez egy olyan eszköz, amely gyakorlott technikával lehetővé teszi egy pont (általában egy inak) nagyon pontos és azonos erővel történő megcsapolását.

A kalapács általában fémből, de műanyagból is készül, és gumiszerű végei vannak. Sokféle modell létezik, amelyek közül a leggyakoribb a „Trömner” kalapács, amelynek két különböző méretű vége van: egy felnőtteknek és egy gyerekeknek, és a közepes hosszú fogantyú és a fogantyú jellegzetes alakja jellemzi.

Mi a reflexes epilepszia?

A reflexes epilepszia az agy nagyon ritka betegsége, amelyre bizonyos jelekre vagy ingerekre rohamok reagálnak.
Ezek az ingerek nagyon különböznek, de gyakran a folyamatok különösen nagy igényeket támasztanak az agyra, azaz az összetett szolgáltatások. A reflexió epilepsziát gyakran a vizuális ingerek képezik: epilepsziás rohamok akkor fordulnak elő, amikor a fény (pl. Stroboszkóp) bekövetkezik, különösen erős vagy villogó fény, és még nagyon gyorsan változó képekkel (például akciófilmek, számítógépes játékok).

De más szolgáltatások, például olvasás, aritmetika vagy akár egy bizonyos dallam hallgatása is használható kiváltóként. Ennek oka az egyes idegvonalak hibás váltásában rejlik, így az érintett agyában nemkívánatos tevékenység lép fel, majd ezek görcs formájában reagálnak. Ez megnyilvánulhat a merevített válságban vagy az egyes végtagok kiütésében. A betegek gyakran megharapják a nyelvüket is. A reflexes epilepsziának nagyon jó a prognózisa: a kiváltó helyzet elkerülése gyakran elegendő az új roham megelőzéséhez. Ezenkívül ún. Görcsoldók is felírhatók, amelyek szintén csökkentik a rohamok aktivitását.

Olvassa el a témával kapcsolatos cikket: Gyógyszerek epilepsziához