Korral összefüggő hallásvesztés

Meghatározás - Mi az életkorral összefüggő hallásvesztés?

Az elöregedő halláskárosodást úgy értjük, hogy az öregedés során természetesen csökken a hallásképesség. Az alig észrevehető halláscsökkenéssel kezdődik, ötven éves körül, és az idő múlásával fokozatosan romlik.

Az elején az érintettek ezt elsősorban a magas hangok egyértelmű észlelésének egyre fokozódó képtelenségében észlelik, és hogy a háttérzajokat már nem lehet olyan jól kiszűrni a beszélgetésből. Általános szabály, hogy a változás mindkét fülét egyformán súlyosan érinti.

okoz

Az időskorú halláscsökkenés legfontosabb oka már a neve. Nevezetesen az előrehaladott életkor csökkenti a hallási képességeket.

A belső fül hajsejtjei, amelyek felelősek a hangok és zajok felismeréséért, természetesen elhasználódnak. Minden hallható hang mellett a hangerőtől és a hangmagasságtól függően különböző irányban eltérnek egy irányba. Idővel rugalmasságuk és erejük csökken, akárcsak a test többi részéhez. A csontváz életkorral összefüggő változásai, például az osteoarthritissel kapcsolatos változások összehasonlíthatók az életkorral összefüggő hallásvesztéssel. A hajsejtek esetében különösen a magas frekvenciatartományban a nagyon magas hangok megkövetelik a hajsejtek erőteljes eltérítését. Ezért logikus, hogy ezt a hangzónát érintik az elsők.

A szőrsejtek mellett az agy életkorral kapcsolatos változásai befolyásolják az időskorú halláscsökkenést is. A gondolati folyamatok rugalmassága és az új ingerek feldolgozása csökken az időskorban az agyi anyag csökkenésével. Ez nem azt jelenti, hogy az idősebb emberek nehezebbé válnak. Inkább azt jelenti, hogy már nem tudnak olyan jól alkalmazkodni az aktuális ingerekhez. A hangok és a zajok akusztikus ingerek, ezért a megváltozott feldolgozás ezeket is befolyásolja.

Az olyan környezeti tényezők, mint az élet során megnövekedett zajszint, a szenilis halláscsökkenés korábbi kialakulásához vezethetnek. Ezzel szemben a zajjal kapcsolatos hallásvesztés nem azonosítható az életkorral összefüggő hallásvesztéssel. Az olyan gyógyszerek, mint a speciális antibiotikumok vagy a fertőzések, ritkán okozzák a jelentős halláscsökkenést időskorban. Noha károsíthatják a szőrsejteket, általában nem idéznek elő tipikus szenilis halláscsökkenést.

diagnózis

Az időskorú halláscsökkenés diagnosztizálását egy ENT orvos végzi. Ennek érdekében különféle teszteket végezhet. A hallásvizsgálat kiválasztása a beteg együttműködésétől és készségeitől függ.

Általában az audiometria elvégzése történik, amely ábra az érintett személy hallóterületét mutatja a diagramban a normál egészséges emberekhez képest. A vizsgálat elvégzéséhez az érintett személynek fejhallgatót kell feltennie és egy gombot megnyomnia, amikor az egyik fülében hangot hall. A magas frekvenciatartomány egyértelmű eltérése arra utal, hogy az életkorral összefüggő hallásvesztés tapasztalható.

Olvassa el még: Halló teszt

Audigram

Az audiogram a szubjektív hallás grafikus ábrázolása. A vízszintes tengely a frekvenciatartományt képviseli Hertzben, a függőleges tengely pedig a hangnyomásszint decibelben megadva. A bevitt adatokat a korábban a tesztelővel végzett hallásvizsgálatból nyerik, és az úgynevezett "hallási görbe" eredményt adják. Egy normál egészséges ember audiogramja olyan, mint egy vízszintes vonal a nulla decibel körül.

Az időskorú halláskárosodás esetén a görbe jelentősen, mintegy negyven decibel körül esik körülbelül ezer Hz-ről, amíg újra meg nem éri a fennsíkot a négy-nyolc ezer Hz frekvenciatartományban.

Egyidejű tünetek

Az életkorral összefüggő hallásvesztés kísérő tünetei különféle lehetnek. A jelzés lehet egy kezdõ képtelenség a különbözõ hangforrások egymástól való elkülönítésére és a kívánt hangra való koncentrálásra.

A technikai nyelvben ezt koktélparti effektusnak nevezik. Azt is leírja egy speciális helyzetet, amelyben ez a jelenség megfigyelhető. Ha valaki koktélpartin van, általában sok ember van egy szobában, és a légkör nagyon zajos. A normál hallással rendelkező személy egy ilyen háttérzajban jól koncentrálhat a másikkal folytatott beszélgetésére, és kvázi „elnyomhatja” a háttérzajt. Az időskorú halláskárosult személy ezt nem tudja megtenni, és úgy látja, hogy a háttérzaj ugyanolyan hangos, mint a másikkal folytatott beszélgetés. Ha az érintettek maguk is megfigyelik ezt a jelenséget, a halláspróba bizonyosságot nyújthat.

A megváltozott hallásérzékelés mellett valószínűleg a kognitív teljesítmény csökkenése figyelhető meg. Ennek azonban nem feltétlenül kell romló hallóképességet kísérnie. Ehelyett inkább úgy kell tekinteni, hogy az öregedési folyamat nem csak a test vagy szerv egy meghatározott részén kezdődik. Inkább az egész testet érinti.Az életkorral összefüggő halláscsökkenés fellépése mellett nem ritka, hogy az emberek romló látást vagy csontváz-változásokat figyelnek meg.

Olvassa el még: Távollátás

Melyik frekvenciákat érinti?

Különösen az ezer hertz növekvő frekvenciáit érinti. A szakértők itt beszélnek a magas frekvenciatartományról. Figyelembe kell azonban venni, hogy a hallás észlelése nem csak a frekvenciától, hanem a hangnyomás szintjétől is függ. Ezért a hallás észlelését a decibel és a hertz kölcsönhatásában mindig egymáshoz viszonyítva kell figyelembe venni.

Milyen kezelési lehetőségek vannak?

Az életkorral összefüggő hallásvesztést csak akkor kell kezelni, ha az az érintett személyt érinti, és ha terápiát akar. A legegyszerűbb kezelési lehetőség a hallókészülékek használata. Ezeket a választott hallókészülék akusztikus közül választhatjuk. Fontos, hogy megtalálja az egyénileg illeszkedő modellt, amely nagyon kényelmes viselet. Csak így garantálhatjuk, hogy az érintettek rendszeresen viselik. Preferenciájától függően a hallókészüléket a fül mögött vagy a fülében is viselheti. A szakember részletes vizsgálatokat és magyarázatokat nyújt az eszközök kezelésével kapcsolatban.

Elképzelhető egy olyan műtét, amely javítja a belső fül halláscsökkentését, például a szenilis halláscsökkenést, azonban a szenilis hallásvesztés speciális esetben műtéti beavatkozás nem javasolt. Ez egy progresszív degenerációs folyamat, amely nemcsak a belső fülre, hanem sok esetben a hallóidegre is hatással van. Ahhoz azonban, hogy a műtét sikeres legyen, a hallóidegnek sértetlennek kell lennie. Ha ez károsodik a funkciójában, a belső fülbe helyezett implantátum (úgynevezett cochleáris implantátum) nem hozhat javulást.

Ezért a zavartalan kommunikáció formájában az életminőség jelentős javulását csak hallókészülékekkel lehet elérni. Ezek sokkal kevésbé kockázatosak, mint egy művelet, és eltávolíthatók, beilleszthetők vagy szükség szerint beállíthatók.

Olvassa el róla: A hallókészülékek típusai

Mikor van szüksége hallókészülékre?

A hallókészülék használata értelme teljesen a szubjektív jóléttől függ. Ha a beszélgetések csak nehezebbek lehetnek, vagy ha a mindennapi életet erősen befolyásolja a romló hallásképesség, tanácsos hallókészüléket használni legalább próbaidőszakonként. Ezen próbaidőszak alatt az érintett személy maguk dönthetik el, hogy a hallókészülékek javítják-e őket.

Az érintett személyek általában később veszik észre a megfelelő időt, mint a körülöttük lévő emberek. Gyakran a családtagok vagy közeli emberek érzékelik a halláskárosodást zavaró kommunikációra. Tehát ha a környezetükben élők foglalkoznak ezzel a problémával, az érintett személyeknek nem szabad hamis büszkeséggel reagálniuk vagy megbántani őket. Ehelyett jó tanácsnak kellene venniük. Mivel minél hamarabb használja a hallókészüléket, annál könnyebb használni az új eszközöket, és annál könnyebben állítható be, ha hallóképessége romlik. Bárki, aki nem biztos abban, hogy hallása romlik-e, akkor kötelező érvényű halláspróbát vehet igénybe egy ENT orvos vagy egy speciális hallókészülék-üzletben. A teszt eredménye csak további ajánlás ajánlása, és nem kötelező.

homeopátia

A homeopátiás gyógyszerkészítmények nem gyógyíthatják meg, és nem szüntethetik meg jelentősen az időskorú halláscsökkenést. Mivel azonban a belső fülben az elektrolit-egyensúly kiemelt szerepet játszik, a kálium-klorát gömbök célzott bevitele valószínűleg javulást hozhat. Kálium-klorid formájában ásványi anyagokat is hozzáadnak a testhez, amelyek jótékony hatással lehetnek a hajsejtekre. Ezt azonban tudományosan nem bizonyították.

tanfolyam

Az életkorral összefüggő hallásvesztés folyamata személyenként változhat. Az esetek többségében azonban meghatározható a betegség tipikus lefolyása. Általában ötven kor körül kezdődik, és a magas frekvenciák érzékelésének csökkenő képességében nyilvánul meg. Az érintettek ezt észlelik a magas hangok csökkenő észlelésével. A nők és a gyermekek hangjait gyakran egyre kevésbé lehet megérteni. Az idő múlásával a hallás tovább romlik. Ez egy fokozatos folyamat, ezért gyakran észrevétlenül marad.

A normál egészséges emberekhez képest megnövekszik a zaj kellemetlenségi küszöbértéke. Praktikus példa erre a televízió. Az érintettek szignifikánsan nagyobb hangerővel rendelkeznek, hogy könnyen követhessék a programot, ám általában egészségesek ezt bosszantónak tartják a fájdalmas hangzáshoz.

Nem lehet pontosan megmondani, hogy a halláscsökkenés mennyire halad előre. Ez az egyes tényezőktől, például más betegségektől függ. A süket azonban nem lehet várni. Különösen a szenilis halláscsökkenés előrehaladott stádiumában a sötét hangok, például a mély hang gyakran még mindig jól érthetők. Ezenkívül a hallókészülékek időben történő használata a tünetek jelentős javulását ígéri.

Milyen fogyatékossággal jár az időskorú halláscsökkenés?

A fogyatékosság mértéke (GdB) a halláscsökkenéstől függ a normál egészséges emberek százalékában. A hallásvesztés százalékos arányát az érintett személy által létrehozott audiogram segítségével lehet meghatározni egy négyfrekvenciás táblázat segítségével. A 20–40% -os halláskárosodásból 10-20 GdB-t kapnak. A 40-60% -os hallásvesztés 30 GdB-t eredményez, a 60-80% -os hallásvesztés 50 GdB-t eredményez.

A GdB elismeréséhez szakértői vélemény szükséges. Ezen túlmenően az olyan tényezők, mint a halláscsökkenés kezdetén kialakult életkor, valamint a kísérő nyelvi rendellenességek és egyéb fogyatékosság szerepet játszanak a fok kiszámításában. Általában nehéz az életkorral összefüggő halláskárosodást fogyatékossági foknak nyilvánítani, mivel az nem érinti az összes frekvenciát. Kiemelkedő esetekben azonban a hátrányok kompenzálása érdekében ellensúlyozható más fizikai fogyatékossággal.

Van-e kapcsolat az időskorú halláscsökkenés és a demencia között?

Általában világossá kell tenni, hogy az életkorral összefüggő hallásvesztés és a demencia két különálló klinikai kép. Tehát jelen lehetnek, függetlenül a többi klinikai képetől. Ugyanakkor mindkét betegség gyakrabban fordul elő időskorban, így ritkán fordulnak elő egymás mellett az érintetteknél. A demencia azonban nem idézi elő az időskori süket és nem segíti elő annak kialakulását. Ugyanez vonatkozik a szenilis halláscsökkenésre.

Az életkorhoz kapcsolódó hallásvesztés örökletes?

Nem igazolták, hogy az életkorral összefüggő hallásvesztés öröklődik. A genetikai tényezők nagyobb valószínűséggel befolyásolják a fiatal korban bekövetkező hallásvesztést. Inkább mindenki hajlamos az életkorral összefüggő hallásvesztésre. Ez a tény összehasonlítható az összes életkorhoz kapcsolódó degradációs folyamattal. Például az idős emberek minden ízülete életkor szerint különbözik a fiataloktól. Szinte semmit sem lehet tenni ezzel az öregedési folyamattal. Az életmód és a genetikai tényezők azonban befolyásolhatják, hogy az öregedési folyamat mikor és milyen mértékben alakuljon ki.