Az idegrendszer felépítése

Szinonimák

Agy, CNS, idegek, idegrostok

Angol: idegrendszer

Finom szövetek szerkezete (szövettan)

Az idegrendszer elsősorban az idegszövetből áll. Ide tartoznak az idegsejtek vagy a ganglion sejtek (= neuronok; ezek az idegszövet leglényegesebb része; itt keletkezik az idegi gerjesztés, az akciós potenciál), az idegrostok (amelyek továbbítják ezt a gerjesztést) és a neuroglia (= gliasejtek. Ezek közvetlenül kapcsolódnak az idegi folyamatokhoz, semmi közük, de főleg támogató, tápláló és izoláló funkciókkal rendelkeznek).

Szabad szemmel (= makroszkóposan) látható az idegszövet a szürkeállomány (Substantia grisea) és a fehér anyag (Substantia alba) felosztása. A szürkeállomány általában idegsejt testekből áll, amelyek sötétebbnek tűnnek, míg a fehérállomány fehérnek tűnik, mivel főleg a zsíros mielint tartalmazza: ezekből állnak Medulláris hüvelyekakik kedvelték azokat az idegsejt-rostokat Axonok, borítékolható.

Az agyban (Cerebrum és cerebellum) a szürkeállomány kívül fekszik és alkotja Agykéreg (kéreg), míg a fehér anyag bent van. Csak az idegsejtek egyetlen csoportja, ún Alapterületek, még mindig egyes szürkeállomány-szigeteket képeznek e szálhálózat közepén. A gerincvelőben viszont a medulláris idegrostok és így a fehérállomány kívül vannak, míg a szürkeállomány belül van és körülveszi a központi csatornát.

szerkezet

Az idegrendszer két fő részlegre oszlik:

1. a cerebrospinális idegrendszer és
2. az autonóm idegrendszer.

A cerebrospinális idegrendszer két központi szervéről kapta a nevét:

1. az agy (= latin cerebrum) és
2. a gerincvelő (= latin medulla spinalis).

Szabályozza a környezettel való kapcsolatunkat („környezeti idegrendszer”), és kapcsolatba kerül a „külsővel” azáltal, hogy abszorbeálja a környezettől származó ingereket, feldolgozza azokat és megfelelően reagál rájuk. Szomatikus idegrendszernek (soma = test) is nevezik, és általában önkényességnek van kitéve: elindítunk egy mozgást, például felemelünk egy karot, harcolunk vagy elszaladunk, amikor felismerjük a veszélyt, vagy kommunikációt.

A cerebrospinális idegrendszer viszont felosztható központi és perifériás idegrendszerre. Mindkettő azonban egy koherens rendszer, egy funkcionális egység része.

A központi idegrendszer (CNS) az agy és a gerincvelő központi szerveiből áll, és "kapcsolóberendezésre" hasonlít, míg a perifériás idegrendszer (PNS) tartalmazza az összes agyi és gerincvelői ideget a ganglionokkal (idegsejtgyűjtemények), azaz elvileg minden a középső vezetékes kábelektől kezdve, azok minden ágával és elágazásával együtt, és így "farokegységre" hasonlít.

Az autonóm idegrendszer ellenőrzi és szabályozza belső szerveink és mirigyeink tevékenységét, és értelmesen koordinálja az összes létfontosságú és többnyire öntudatlan folyamatot, például:

• Az élelmiszer emésztése
• légzés vagy
• a szaporodás

(= vegetatív funkciók; ezért az autonóm idegrendszert vegetatív idegrendszernek is nevezik).
Ez az idegrendszer autonóm, mert ezek a folyamatok elkerülik az önkényes irányításunkat, és a saját törvényeiknek vannak alávetve - például öntudatlan állapotban is működnek.
Az autonóm idegrendszer három funkcionális részből áll: a szimpatikus és a parasimpatikus, amelyek szemben állnak egymással, és az intramuralis rendszerből (bélideg-plexus).

A cerebrospinális és az autonóm idegrendszer nem működik egymástól függetlenül, hanem összekapcsolódik egy értelmes egység kialakításával.
Példaként szolgálhat a kőkorszaki embereket rémisztő vadállat története: az agy-gerincvelő idegrendszere felismeri a veszélyt (a szem látja a vadállatot, az agy nagyobbnak és erősebbnek, a helyzet pedig potenciálisan életveszélyesnek), ekkor az autonóm idegrendszer azonnal megindul minden, a túléléshez szükséges testi funkcióval: a pupillák kitágulnak, az izmok jobban ellátják a vért, megnő a vérnyomás, a légzés és a pulzus, míg az emésztési funkciók csökkentek (szájszárazság) . A kőkorszaki ember most harcolhat vagy elmenekülhet ("harcolj vagy menekülj reakció").
Ma ritkán találkozunk vadállatokkal, de a stresszes vagy félelmet kiváltó helyzetek mégis ugyanazokat a fizikai reakciókat idézik elő: a közeli közlekedési balesetet, az előadást az összegyűlt csapat előtt.