Hyperthyreosis tünetei

A pajzsmirigy hiperaktív tünetei

A betegek többségénél (70-90%) van egy Pajzsmirigy goiter tovább:
A pajzsmirigy megnagyobbodott; ez a nagyítás, amikor elért egy bizonyos szintet, normál fejtartással jelenik meg, különösen akkor, ha a fejet hátrafelé hajtják (= fej hátrafelé).

A goiter nyeléskor mozgékony, ami fontos szempont a pajzsmirigy malignus eseményeitől való megkülönböztetés szempontjából.

A pajzsmirigy megnagyobbodásának stádiumait a következő sorrendbe soroljuk:

Ia szakasz:

A köszöntő érzékelhetően kibővült, és még a fej lehajtásakor sem látható.

Ib szakasz:
A goiter csak akkor látható, ha a fej hátra van döntve.

II. Szakasz:
A köszvényész normál fejtartással látható.

III. Szakasz:
A goiter mellett a nyak erek torlódása is van; ez jelzi a pajzsmirigy melletti struktúrák elmozdulását.

A betegek gyakran idegesek, könnyen gerjesztõk és mérgesek, érzelmileg instabilok és nyugtalanok. Észreveszik, hogy ujjai remegnek és álmatlanságról számolnak be. A pulzusszám növekszik, és előfordulhatnak extra szívverések (= extrasisztole) vagy szívritmuszavarok, amelyeket a betegek általában "szívbotlakozásnak" neveznek.

A vérnyomást gyakran emelkedik a pajzsmirigy túlműködése (hipertyreosis) (artériás hipertónia).

A betegek hasmenéstől szenvednek, és lefogy, bár fokozott étvágyuk van és több ételt esznek.
A betegek felében csökkent a glükóztolerancia, azaz az érintettek vércukorszintje megemelkedik éheztetéskor és étkezés után.
A betegek bőre meleg és nedves, több izzadnak, és nem tolerálják a meleget.
A hajhullás a pajzsmirigy hiperaktív tünete is lehet.

Egy másik tünet a combizmok gyengesége, így sok beteg gyengeséget érez és hiányzik a hajtóereje (= dinamikus).

Olvassa el a témával kapcsolatos cikket: Forró villog és pajzsmirigy

Ha a pajzsmirigy túl aktív (hipertyreosis) Graves-kóron alapul, akkor a következő kiegészítő tünetek fordulnak elő:

A pajzsmirigy gyulladt, és a TSH-receptor elleni autoantitestek és megnövekedett pajzsmirigyhormon-koncentrációk kimutathatók a vérben.
Endokrin orbitopathia a betegek többségében fordul elő:
Ez az egyik vagy mindkét szemgömb kinyúlása a szemhüvelyből. Ennek oka egy olyan gyulladásos folyamat, amely érinti a szemet körülvevő szövetet (szemizmok, zsírszövet):
A szemgömb körüli szövetben és a szemizmokban a sejtek megnövekedése, valamint a glikoproteinek (= a kémiai szerkezetben cukormaradékot tartalmazó proteinek) tárolása és az azt követő vízvisszatartás az orbitopátiát okozzák.

A betegek kettős látást jelentenek, ritkán pislognak (= Stellwag jel) és száraz a szeme, félénk a fénytől, és úgy érzik, hogy idegen testük van a szemükben.
Ha a beteg lefelé néz, a felső szemhéj nem esik le (= Gräfe szimbólum).

A beteg látása (= látásélesség) csökken.
Ezen túlmenően a szemhéjak húzódhatnak, amelyeket a pajzsmirigyhormonok túltermelése okozhat.

A Graves-kórban szenvedő betegek kis részében a bőrt az állcsont (= sípcsont) és az elülső láb elülső peremén myxedema formájában befolyásolja: Itt tárolnak glikoproteineket is, amelyek vonzzák a vizet, így az alsó szövet az állkapocs előtt megvastagodik. Nincs sérülés, ha nyomást gyakorolnak a megvastagodott bőrre.
A körmök és a körmök szintén befolyásolhatók: leválnak a körömágyról (= oncholízis).