hajszálcsöves

meghatározás

A kapillárisok időpontja (Haj ér) a kérdés az, hogy általában a vérkapillárisokat kell érteni, így nem szabad elfelejteni, hogy léteznek a nyirokkapillárisok is.

A vérkapillárisok az erek három típusának egyike, amelyek megkülönböztethetők az emberekben. Vannak olyan artériák, amelyek vért szállítanak a szívből, és az erek, amelyek vért szállítanak vissza a szívbe. A kapillárisok az artériás és a vénás rendszer közötti átmeneten helyezkednek el.

Ezek messze a legkisebb edények, átlagosan körülbelül 0,5 mm hosszúak és 5-10 μm átmérőjűek. Mivel ez részben kisebb, mint a vörösvértestek (Eritrociták), amelyek átlagosan 7 μm, általában deformálódniuk kell ahhoz, hogy a kapillárisokon átférjenek.

A kapillárisok a legkisebb artériákból, az arteriolákból származnak, majd számos ág segítségével hálózatszerű struktúrát alkotnak, ezért néha kapilláris hálózatról beszélünk, majd újra összegyűlnek, hogy kinyíljanak a venulákba.

Osztályozás

Az osztályozástól függően különbséget kell tenni a kapillárisok két vagy három formája között. Mindenekelőtt a folyamatos kapillárisok vannak. Ez azt jelenti, hogy az endotélium, az erek legbelső sejtrétege zárva van, ezért csak nagyon kicsi molekulák léphetnek át az érfalán. Ez a típusú kapilláris megtalálható többek között a bőrben, a vázizmokban, a szívben, a központi idegrendszerben és a tüdőben.

Aztán ott vannak a fenteresített (ablakos) Kapillárisok. Ezeknek pórusai vannak (amelyek mérete általában 60-80 nm körül van) az endotéliumban, úgy, hogy a lumenet ezeken a pontokon csak a nagyon vékony alapanyag választja el a környezetétől. Még kisebb fehérjék is elférnek a pórusokon. Az ilyen típusú kapillárisok megtalálhatók a vesében (ahol a pórusok a legnagyobbak), az endokrin mirigyekben és a gyomor-bél traktusban.

Végül, egyesek a sinusoidekat kapillárisok további csoportjának tekintik. Ezek olyan megnagyobbodott hajszálerek, amelyeknek pórusai nemcsak az endotél sejtrétegben, hanem az alapemembránban is vannak. Ezek a pórusok sokkal nagyobbak, mint a légtelenített kapillárisok, nevezetesen 40 μm-es méretűek, ami lehetővé teszi a nagyobb fehérjék és akár a vérsejtek áthaladását. A sinusoidokat többek között a májban, a lépben, a nyirokcsomókban, a csontvelőben és a mellékveseben találják meg.

Kapilláris endotélium

A kapilláris endotélium egy hámsejtréteg, amely az erek belsejét vonalazza. Az endoteliális sejtek lapos sejtek és a kapilláris falát képviselik, az úgynevezett alapemembránon fekszenek. A kapilláris típusától függően az endotélium lehet folyamatos, légtelenített vagy szakaszos, és ennek megfelelően különböző méretű molekulák számára átjárható. A kapilláris feladatától függően a fent említett három kapilláristípus egyike különböző szövetekben fordul elő.

Az anyagok cseréjét gátló funkció mellett az endotéliumnak van egy másik feladata is. A sejtek nitrogén-monoxidot termelhetnek. Ha az erek endotélsejtjeiből nitrogén-monoxid szabadul fel, ez növeli az ér átmérőjét. Az átmérő megnövelésével a szövet jobban ellátódik a vérrel és több oxigént vagy tápanyagot vesz fel. Ugyanakkor a megnövekedett véráramlás több hulladékot és szén-monoxidot távolít el.

A kapillárisok felépítése

A kapilláris felépítése hasonló egy csőhöz. A kapilláris átmérője körülbelül öt-tíz mikrométer. Mivel a vörösvértestek (Eritrociták), amelyek áthatolnak a kapillárisokon, átmérőjük kb. hét mikrométer, kissé deformálódniuk kell, amikor áthaladnak a kis erekön. Ez minimalizálja azt az utat, amelyen keresztül az anyagcsere zajlik a vérsejtek és a szövetek között.

Mivel a vér és a szövet között a kapillárisok falán keresztül folyamatosan anyagcserét folytatnak, a falnak a lehető legvékonyabbnak kell lennie (0,5 mikron). A nagyobb erek, például artériák vagy erek falának vastagsága sokkal nagyobb, amelyeken keresztül nem kell tömegátvitelre kerülni. Az artériák és az erek három rétegből állnak. A kapillárisok fala viszont csak egy rétegből áll. Ez a réteg úgynevezett endotélsejtekből áll.

Ezenkívül az úgynevezett alapanyag membrán megerősíti a falat kívülről. Az alapemembrán a test bármely részén található, ahol az epiteliális sejteket elválasztják a kötőszövettől.

Ezenkívül az úgynevezett periciták részt vesznek a kapilláris fal szerkezetében. Ezek olyan elágazó cellák, amelyek funkciója jelenleg még ellentmondásos.

Különbséget kell tenni a három különböző típusú kapilláris között: folyamatos, légtelenített és szakaszos kapillárisok. Az egyes kapillárisok felépítése a feladat függvényében változhat.

A folyamatos kapillárisok elsősorban a szívben, a tüdőben, a bőrben, az agyban és az izmokban találhatók. Ahogy a neve is sugallja, folyamatos endotélsejtek rétegéből állnak. Ezeket rések nélkül össze vannak fonva és teljesen az alapmembránon fekszenek. Ezen a zárt rétegen keresztül csak nagyon kicsi molekulák és gázok cserélhetők a falon.

A lezárt kapillárisoknak kis rése van az endotélsejtek között, amelyek körülbelül 60-80 nanométer méretűek, és csak egy vékony alagsoron helyezkednek el. Az ilyen típusú kapilláris megtalálható a gyomor-bél traktusban, a vesékben és a hormontermelő mirigyekben. A meglévő pórusok lehetővé teszik, hogy nagyobb molekulák cseréljenek az erek és a szövet között.

A kapilláris harmadik típusát rések jellemzik (legfeljebb 100 nanométer) a falban, amely nemcsak az endothel réteget, hanem az alagsor membránt is érinti. Ezeket a folytonos kapillárisokat sinusoidoknak is nevezik. Ezen pórusokon keresztül sokkal nagyobb anyagok, például fehérjék vagy vérkomponensek juthatnak át a szövetekbe. Ezek megtalálhatók a májban, lépben, csontvelőben és nyirokcsomókban.

A kapillárisok funkciói

A kapillárisok funkciója elsősorban az anyagok cseréje. A kapilláris hálózat helyétől függően a tápanyagok, az oxigén és a metabolikus végtermékek kicserélődnek a véráram és a szövet között. A tápanyagokat a szövet szállítja, a hulladék anyagokat felszívják és elszállítják. Egy adott szövet oxigénszükségletétől és az ott megfigyelhető anyagcsere-aktivitástól függően ez a szövet többé-kevésbé sűrűn lakott kapillárisokkal.

Az oxigénben és tápanyagokban gazdag vér a kapillárisokon keresztül jut a szövetekbe. Ezt azután a véredény belsejéből a vékony kapilláris falon keresztül engedik a szövetbe. A szövetnek mindig új tápanyagokra és oxigénre van szüksége. A metabolikusan aktív szövetek között szerepel például az agy, a vázizmok és a szív, ezért sok kapilláris keresztezi őket. Másrészt viszont azok a szövetek, amelyek metabolikusan kevésbé aktívak, kevés kapillárussal rendelkeznek, vagy egyáltalán nem rendelkeznek velük. Ide tartoznak elsősorban a porcszövet, a szemlencse és a szaruhártya.

Ugyanakkor a kapillárisokban levő vér felszívja a felhasznált szöveti hulladékokat és a szén-dioxidot, és szállítja azokat a tüdőbe. A tüdőben szén-dioxid szabadul fel a vérből és az oxigén felszívódik a szövethez képest. A felszabadult szén-dioxid a tüdőn keresztül kilélegzik, és az abszorbeált oxigén a szövetekbe kerül.

Erről bővebben itt olvashat: Pulmonális keringés

Az anyagcsere szempontjából fontos a véredények és a szövet közötti molekula koncentrációjának különbsége. A gáz- vagy tömegátadás mindig ott történik, ahol kevesebb a megfelelő anyag. Mivel a kapilláris hálózat nagy számú kapillárisból áll, nagyon nagy terület áll rendelkezésre az anyagok cseréjére. Ezenkívül a vér lassabban áramlik a kapillárisokban, így elegendő idő van az anyagcserére. A vékony falszerkezettel együtt megteremtik az optimális feltételeket az anyagok leghatékonyabb cseréjéhez.

Ez számodra is érdekes lehet: Érrendszeri tüdőellátás

Tömegátadás

Az anyagok cseréje a kapillárisok fő feladata. Az anyagtól függően különböző szövetek cserélhetők. A megfelelő anyag koncentrációjának különbsége döntő az anyagok cseréje szempontjából. Az anyag mindig vándorol a szövetbe, ahol kevesebb van benne. Például az oxigént az oxigénben gazdag vér kicseréli a szövetbe, amelyben oxigén szükséges. Ez vonatkozik a tápanyagokra is. Ezzel szemben a szövetben keletkező szén-dioxid vagy hulladéktermékek a vérből szabadulnak fel a szövetről és onnan szállítják őket.

Ez a gázcsere megfordul a tüdőben. Az oxigén felszívódik a tüdőben és a szén-dioxid kilélegzik. Ennek megfelelően az oxigént a koncentrációs különbségnek megfelelően abszorbeálják a tüdő kapillárisai, és a szövet, amelyet a szövet szabadít fel, áthalad a kapilláris falán a tüdő irányában.

A kapillárisokban uralkodó vérnyomás és a hidrosztatikus nyomás szintén fontos az anyagok cseréje szempontjából. A kapilláris felsõ része és a szövet között felmerülõ nyomáskülönbségek miatt a folyékony és a kis molekulák szállítódnak a szövetekbe. A kapilláris kiáramló részében döntő szerepet játszik az úgynevezett kolloid ozmotikus nyomás, amelyet a vérben levő fehérjék hoznak létre. Ez a nyomás a folyadék enyhe reabszorpcióját okozza a vérben. Ez fontos a folyadékcsere szabályozásában.

Esetleg ezek is érdekelhetnek: Szív-és érrendszer

Kapilláris hatás - mi ez?

A kapilláris hatás a folyadékok viselkedése, amikor egy vékony csőben felfelé húzzák őket, például a gravitáció ellen. Ha egy vékony üvegcsövet helyez vertikálisan a vízbe, láthatja, hogyan mozog a csőben lévő víz egy kicsit felfelé.

Ez a hatás a folyadékok felületi feszültségével magyarázható. Ezen túlmenően a folyadék és a cső szilárd falának vagy a tapadóerőnek a határfelületi feszültsége döntő szerepet játszik.

A kapilláris hatás az emberi kapillárisokban is fontos. Mivel ezekben a kis erekben a vérnyomás nagyon alacsony, a kapilláris hatás segíti a vér szállítását a kapillárisokban.

Kapillárisok gyulladása

Az erek gyulladását vaszkulitisznek nevezzük. A vaszkulitisz bármilyen típusú eret érinthet, akár nagy, akár kicsi. Az erek ezen gyulladásos betegségei többnyire autoimmun betegségek. Ez azt jelenti, hogy a saját immunrendszer helytelenül reagál a test saját szövetére, és gyulladásos reakció lép fel. Ritka esetekben a baktériumok vagy gombák által okozott gyógyszerek vagy fertőzések az erek gyulladását is okozhatják. A vasculitis más betegségekből, például reumás betegségekből is származhat.

Olvassa el erről bővebben a: Vasculitis - amikor az erek gyulladtak