felső állkapocs

bevezetés

Az emberi állkapocs két részből áll, amelyek jelentősen különböznek méretükben és alakjukban.

Az alsó állkapocs (lat. Kötelező) a csont nagyon nagy részéből képződik, és a temporomandibularis ízületen keresztül szabadon kapcsolódik a koponyához.
A felső állkapcsot (lat. Maxilla) viszont egy csontpár alkotja, és szilárdan kapcsolódik a koponyához.

Ábra felső állkapocs

Ábra koponya elölről és balról (felső állkapocs kék)
  1. Felső állkapocs -
    Maxilla
  2. Zigomatikus csont -
    Os zygomaticum
  3. Orrcsont -
    Os orr
  4. Könnycsont -
    Lacrimal csont
  5. Elülső csont -
    Elülső csont
  6. Alsó állkapocs -
    Kötelező
  7. Szemgödör -
    Pálya
  8. Orrüreg -
    Cavitas nasi
  9. Felső állkapocs, alveoláris folyamat -
    Alveoláris folyamat
  10. Maxilláris artéria -
    Maxilláris artéria
  11. A szem alatti üreg lyuk -
    Infraorbital foramen
  12. Eke - Vomer

Az összes Dr-Gumpert kép áttekintését itt találja: orvosi illusztrációk

Építkezés

A felső állkapocs teste négy különböző területre osztható. Az elülső szélén Maxilláris test az úgynevezett arcterület (lat. Elülső fáciesek), amelynek hátsó szélén a Hálószoba alatt (lat. Facies infratemporalis) összeköti. A szemüreg alsó határát a szemüreg felülete határozza meg (lat. Orbitális fáciesek) a felső állkapocs. A Orrfelület (lat. Facies nasalis) az orrüreg korlátozásának oldalsó részét képviseli.

A felső állkapocs felülete nem teljesen egyenletes és sima, szélein különféle látható Függelékek, Behúzások és Belépési pontok felfedez.
A kapcsolat felépítése a Frontális folyamat (lat. Frontális folyamat) az orrcsont, a könnycsont és a frontális csont között.
A háromszög alakú igás folyamat (lat. Zigomatikus folyamat) a szemüreg felületének alján található. Az ív alakú alveoláris folyamat (lat. Alveoláris folyamat), mert hordozza azokat a fogakat, amelyek alapvető szerepet játszanak a rágási folyamatban. Ezen felül a

A felső állkapocs vízszintesen fekvő lemez alakú szerkezettel rendelkezik, a Palatal folyamat (lat. Nádori folyamat), amely az alveoláris folyamat és az orr felülete között fekszik, és a kemény szájpadot képezi.

gondoskodás

Ugyanis a felső állkapocs idegellátása elszakad az ötödiktől Agyideg (Trigeminalis ideg) egy fő ág, az Maxilláris ideg (lat. Maxilláris ideg) tól től. Ez az idegzsinór viszont egy kisebbet ad bosszant, a Infraorbital ideg, amely áthalad a felső állkapcson és mind a csont valamint a fogak biztosítani.

Az alsó szélén lévő lyukon keresztül jut be Szemgödör (Infraorbital foramen) a csontos koponyából.
A felső állkapocs vérellátása a Maxilláris artéria (lat. Maxilláris artéria).

Ezek artéria a külső rész közvetlen folytatása Nyaki ütőér (lat. Külső carotis artéria). Nagy távolságot fut a nyak nak,-nek Alsó állcsont majd kihúzza, védve a Fültőmirigy, az úgynevezett szárny szájpadlásban (lat. Pterygopalatine fossa). Innen egy fontos rágóizom két feje között fut (Oldalsó pterygoid izom) tényleges lefedettségükre.

Fogazott gerinc- és fogtartó készülék

A fogak az ún Fogtartó készülék viszonylag határozott a felső állkapocs lehorgonyzott. A különféle védelmi funkciók ellátása érdekében a fogtámasztó készülék a felső és az alsó állkapocs különböző részeiből áll.
Kicsi, de mély bemélyedések a Állcsont (lat. Alveoli) tartalmazzák minden fog gyökérzetét. Ezenkívül a fogtartó berendezés a felületesből áll Íny (lat. Gingiva propria), a Fogászati ​​cement (Cementum) és a Gyökérbőr (Periodontium vagy Periodontium). Ha jobban megnézi a fogtámasztó rendszert, akkor gyorsan láthatja, hogy az egyes fogak nincsenek teljesen szilárdan a helyükön Állcsont rögzítettek. Tekintettel a rágási folyamat során a fogakra ható erőkre, ez szintén kontraproduktív.

A valóságban minden egyes fogat kollagén rostkötegek vesznek körül, az ún Sharpey szálak rugalmasan felfüggesztve az alveolusban. Ennek eredményeként a fog viszonylag mozgékony marad, és a rágási folyamat során fellépő erők és nyomásterhelések nagyobb területen hatékonyan oszthatók el. Az egyes fogakra ható terhelés

ennek következtében óriási mértékben csökken. Ezenkívül ezekben a kollagén rostkötegekben a rágási folyamat során fellépő feszültség megakadályozza a Foggyökerek Nyomás hatására nyomja túl mélyen az állcsontba.

Megjelenés (embriológia)

Történelmileg különbséget tesznek a koponya két része, az arc és az agy koponyája között. Míg az agykoponya az agy körül védőhéjat képező csontokból áll, az arckoponya meghatározza az emberi arc alapvető jellemzőit. A felső állkapocs pedig ennek az arckoponyának a része.
Különböző más csontos szerkezetekkel és üregekkel érintkezik, ezért rágási funkciója mellett védő funkciót is ellát. A felső állkapocs például a szemüreg padlóját képezi (lat. Pálya) és így körülveszi a szemgolyó alsó részét.
Továbbá a felső állkapocs képezi az orrüreg oldalfalát (lat. Cavum nasi) és a kemény szájpadlás nagy része (lat. Pallatum durum). Nem szabad azonban elképzelni, hogy a felső állkapocs tömör, sűrű csont, mert a koponya területén található egyik legnagyobb üreg, az úgynevezett maxilláris sinus (lat. Maxillary sinus).

Az embrió fejlődése során hat úgynevezett kopoltyúív keletkezik, amelyek a gerinceseknél a belekből fejlődnek ki.
E kopoltyúk mindegyikének megvan a maga kopoltyú artériája, kopoltyúív vénája, kopoltyúív idege és különféle izom- és porcrendszerei.
A felső állkapocs (lat. Maxilla) maga, mint az alsó állkapocs (lat. Kötelező) a hat kopoltyúív közül az elsőtől.

Az úgynevezett mandibularis ív tehát elengedhetetlen a rágószerv kialakulásához. Ezenkívül az összes rágóizom, a nyaki artéria külső része (Külső carotis artéria), a maxilláris artéria (Maxilláris artéria) és az ötödik koponyaideg (Trigeminalis ideg). Az alsó és a felső állkapocs az első állkapocsív porcrészéből van kialakítva.
Ezenkívül a csontos szájpadlás és a három hallócsont közül kettő (kalapács és üllő, a kapcsok a második kopoltyúívből származnak) ebből a kopoltyúívből származnak.

A felső állkapocs betegségei

A. Leggyakoribb betegségei Felső állkapocs a Maxilláris törés (lat. Fractura maxillae vagy Fractura ossis maxillaris), amely a Törött csont a felső állkapocs.

A maxilláris törés általában tipikus tanfolyamokat mutat (Büntetővonal), amelyek megfelelnek a csontépítészet gyenge pontjainak. A legtöbb esetben a felső állcsont törései tompa erőből származnak, a tipikus okok a következők:

  • közúti balesetek
  • fizikai Érvek
  • Zuhanás és
  • Sportbalesetek

A felső állkapocs törése az arctörések nagy hányadát teszi ki, 15% körüli százalékkal. Egy másik tipikus betegség a felső állkapocs területén Maxilláris sinus fertőzés. A Maxillary sinus (lat. maxillaris sinus) lesz az Sinusok megszámlálva és a csontos felső állkapcson belül helyezkedik el.
A maxilláris sinus gyulladását a legtöbb esetben a baktériumok és Vírusok Indukált változás a nyálkahártyában az orrmelléküregek területén. Az orvostudományban megkülönböztetik a maxilláris sinus gyulladás akut és krónikus formáját.

  1. A a maxilláris sinus gyulladás akut formája általában magasra megy láz, fejfájás, Nyomás érzése ban,-ben Fej terület és súlyos kellemetlenség. Az esetek többségében az orrnyálkahártya szolgál a kórokozók bejutási pontjaként, ez tipikus cseppfertőzés.
  2. A krónikus maxilláris sinusitis általában közvetlenül akut betegségből származik; ez akkor fordulhat elő, ha az akut gyulladás nem gyógyul meg, vagy nem gyógyul eléggé. Csak itt Fogeltávolítás Különös óvatosság szükséges az oldalsó felső állkapocs területén.

Mivel a hosszú gyökerek a Molarok sok esetben a maxilláris sinusba nyúlva a fogorvosnak ellenőriznie kell, hogy van-e nyílás a maxilláris sinusban egy fog meghúzása után. Egy ilyen nyílást feltétlenül le kell zárni, a páciensnek pedig egy antibiotikum mert a szájüreg és a maxilláris sinusok közötti mesterséges csatlakozás egyébként bejárati portálként szolgálhat a kórokozók számára, és maxilláris sinus gyulladást válthat ki.