A pajzsmirigy autonóm adenoma

meghatározás

A pajzsmirigy autonóm adenoma egy jóindulatú csomó (= adenoma), amely pajzsmirigyszövetből áll, és amely pajzsmirigyhormonokat képes szabályozatlan (= autonóm) módon termelni. A pajzsmirigyhormonok túlzott mértékű termelése miatt a betegek gyakran túlműködő pajzsmirigyben is szenvednek hyperthyreosis hívott. A következő szövegben megtudhatja, hogy mi lehet egy ilyen autonóm adenoma oka és hogyan kezelhető.

Autonóm adenoma okai

Az autonóm adenoma kialakulásának két fő oka van: a jódhiány és a genetikai tényezők. A pajzsmirigy a jódtól függ, mint építőeleme a hormonjainak előállításában. Ha táplálkozási hiány van a jódban, akkor a pajzsmirigy nem képes elegendő hormont termelni. Ez összezavarja a teljes vezérlési ciklust.

Ennek eredményeként az agyunk stimulálja a pajzsmirigyet, hogy több hormont termeljen. Ennek eredményeként a csomópontok új pajzsmirigy-sejtekből nőnek ki, amelyek túlzott mennyiségű hormont termelnek jobb jód-ellátással - az eredmény egy pajzsmirigy túl aktív. Még ha a jódkészlet is jelentősen javult Németországban az elmúlt néhány évtizedben, ez továbbra is az autonóm adenoma egyik leggyakoribb oka.

A genetikai tényezők pajzsmirigycsomók kialakulásához is vezethetnek, amelyeket a test saját szabályozási rendszere nem képes ellenőrizni. A pajzsmirigy itt is túl sok pajzsmirigy-hormont termel. Ha az autonóm adenoma mögött genetikai ok van, a család több tagját gyakran érinti ez, de a tünetek súlyossága között jelentősen eltérhetnek. Az endokrinológus segíthet az ok meghatározásában.

Hashimoto pajzsmirigygyulladása

A pajzsmirigy-betegség A Hashimoto pajzsmirigy-gyulladása a pajzsmirigy krónikus gyulladása, amelyet testünk saját immunrendszerének tévesen irányított reakciója vált ki. Itt immunsejtjeink tévesen támadják meg a test saját pajzsmirigyszövetét. Ebben az összefüggésben egy autoimmun betegségről beszélünk.

Időközben Hashimoto pajzsmirigy-gyulladása esetén hiperaktív pajzsmirigy is előfordulhat. Ez azonban nem hoz létre autonóm csomópontokat a pajzsmirigyben. Ezenkívül a hiperfunkció állapota csak átmeneti, a Hashimoto-ban szenvedő betegek többsége kóros pajzsmirigyben szenved, mivel annyira elpusztult a pajzsmirigyszövet. Ez megkönnyíti az autonóm adenoma megkülönböztetését Hashimoto pajzsmirigygyulladásától.

Olvassa el erről bővebben a: Hashimoto pajzsmirigygyulladása

Autonóm adenoma diagnosztizálása

Az autonóm adenoma első gyanúját gyakran klinikailag teszik fel, ami azt jelenti, hogy az orvos a tipikus tünetek alapján (például verejtékezés, gyors szívverés, torokdagadás érzése) kaphat kezdeti képet. Bizonyos esetekben az autonóm adenoma a pajzsmirigy külső részén is érezhető - ez azonban semmiképpen sem gyakori, mivel a nagyon kis csomók gyakran súlyos tünetekhez vezethetnek.

Most gyakran vért vesznek további diagnosztikához. Itt meghatározhatók a fontos pajzsmirigyértékek. Az autonóm adenomában egy hiperaktív pajzsmirigy tipikus konstellációja megnövekedett pajzsmirigyhormonok (úgynevezett fT3 és fT4) és az agyban képződő csökkent szabályozó hormon (ún. TSH).

Az alábbiakban a csomót a pajzsmirigy ultrahangjával lehet megjeleníteni. Pajzsmirigy szcintigráfiára lehet szükség az autonóm adenoma és a Graves-kór megkülönböztetésére, amely betegség szintén társult a pajzsmirigy túlműködésével. Ez egy radiológiai vizsgálat, amely azonosítja a nagyon aktív pajzsmirigyszövet, és így közvetett módon megmutatja a csomót.

Laboratóriumi értékek

A pajzsmirigy diagnosztikájában a legfontosabb laboratóriumi értékek a tényleges fT3 és fT4 pajzsmirigyhormonok, valamint a TSH szabályozó hormon. A TSH az agyban termelődik és stimulálja a pajzsmirigy hormonjainak (fT3 és fT4) előállítását. A pajzsmirigyhormonok ugyanakkor gátló hatást gyakorolnak az agyra és csökkentik a TSH felszabadulását. Ez olyan kontroll ciklust hoz létre, amelyben a hormonok folyamatos szinten tarthatók.

Ha pajzsmirigyünk most pajzsmirigyhormonokat állít elő ellenőrizetlenül, akkor laboratóriumi értékeink megváltoznak: az fT3 és az fT4 koncentrációja növekszik, mivel egyre nagyobb mértékben termelődnek. Ezenkívül ezek a hormonok gátolják a TSH felszabadulását - ennek eredményeként ez a laboratóriumi érték csökken. Tehát egy hiperaktív pajzsmirigy klasszikus laboratóriumi konstellációja autonóm adenoma kapcsán: ↓ TSH, ↑ fT3, ↑ fT4.

Ezek a tünetek autonóm adenómát jeleznek

Az autonóm adenoma kétféle módon manifesztálódhat. Egyrészről, a pajzsmirigy növekedése a torok csomójának érzéséhez vezethet. Ez nyelési nehézségeket okozhat. Másrészről pedig gyakran kifejezettebbek azok a tünetek, amelyek visszavezethetők a pajzsmirigy túlműködésére. Ide tartoznak például a túlzott izzadás, remegés és hajhullás. Palpitáció, szívdobogás vagy szívritmuszavarok fordulhatnak elő.

A meleg szobákat már nem tolerálják, a betegek nagyon ingerlékenyek és nyugtalanok, alvászavarok és hangulati ingadozások vannak. Számos beteg hasmenést és nem kívánt súlycsökkenést is jelentett. Ezeknek a tüneteknek a gyakori előfordulása nagyon jellemző a hiperaktív pajzsmirigyre, azonban a tünetek súlyossága személyenként nagyon eltérő lehet. Ha bejelenti ezeket a tüneteket orvosának, vérminta és ultrahang segíthet.

Az autonóm adenoma kezelése

Az autonóm adenoma kezelésére számos kezelési lehetőség létezik. Először meg kell jegyezni, hogy csak tünetekkel küzdő betegeket kell egyáltalán kezelni. Sok autonóm adenómában szenvedő beteg gyakran hosszú ideig tünetektől mentes, ezért nincs szükségük terápiára. Ha azonban olyan tünetek jelentkeznek, mint szívdobogás vagy nemkívánatos fogyás, akkor értelme van a pajzsmirigy túl aktív terápiás kezelésének.

Általános szabály, hogy itt az első választási lehetőség a tabletta. Az úgynevezett tirosztatikumok gátolják a jód felvételét a pajzsmirigyben, és így csökkentik a pajzsmirigyhormonok új felhalmozódását. Az általános hatóanyagok a tiamazol, karbimazol vagy propil-tiouracil. Ha a gyógyszeres kezelés nem elegendő, vagy a beteg nem kívánja, akkor lehetőség van radiojód-kezelésre és a pajzsmirigy műtéti eltávolítására is.

Mindkét lehetőség közös, hogy a pajzsmirigyszövet megsemmisítésével vagy eltávolításával általában a pajzsmirigy hiperaktív tartós gyógyulásához vezetnek. Azonban gyakran nagyon kevés vagy egészséges pajzsmirigyszövet maradt fenn, ezért a betegeknek az egész élet során tabletták formájában pajzsmirigyhormonokat kell szedniük. A választott terápiás formát egy szakemberrel egyénileg mérlegelni kell.

Mikor van szüksége radiojód-kezelésre?

A radiojódterápia az autonóm adenoma általános kezelési lehetősége. Itt kihasználjuk azt a tényt, hogy csak a pajzsmirigy képes felhalmozni jódot a testünkben, és a felesleges jód kiválasztódik a vizelettel. A beteg radioaktív jódot kap, amely felszívódik a pajzsmirigybe, ahol a pajzsmirigy sejtek helyi megsemmisülését okozza. Ily módon az autonóm adenoma is eltávolítható.

A szakemberrel alaposan mérlegelni kell, hogy egy betegnek szüksége van-e radiojód-kezelésre. A terápia elsődleges választása gyakran az úgynevezett tirosztatikumok, amelyeket tablettákként szednek és csökkentik a pajzsmirigyhormon termelését. Csak akkor, ha ez a terápia nem képes kielégítően elnyomni a hipertireoidizmus tüneteit, vagy ha a beteg végleges kezelési lehetőséget keres, mérlegelheti a radiojód-terápiát.

Autonóm adenoma előrejelzése

A betegség időtartama autonóm adenoma esetén minden betegnél nagyon egyedi. Sok autonóm adenómával rendelkező beteg tünetmentes, pajzsmirigy értéke normál tartományban van, és a csomó csak véletlenszerű lelet, pl. ultrahanggal kimutatható. Természetesen ezeknek a betegeknek nincs szükségük terápiára, és csak rendszeres laboratóriumi ellenőrzéseket kell végezniük.

Tüneti hyperthyreosis esetén ezt kezelni kell. Az úgynevezett tirosztatikus tablettákat legalább 8–12 hónapig kell bevenni, mielőtt megkezdenék a kivételüket. Ha a beteg radiojód-kezelést vagy a pajzsmirigy műtéti eltávolítását választja, a betegség végre gyógyul. Ennek érdekében a pajzsmirigyhormonokat tablettákban kell venni az életre.

Ezért az autonóm adenoma előrejelzése jó, mivel számos kezelési lehetőség létezik. Az autonóm adenoma szintén jóindulatú csomó, és nem mutat hajlandóságot pajzsmirigyrák kialakulására.

A betegség lefolyása

A betegség lefolyása autonóm adenoma esetén nagyon eltérő lehet, de gyakran ugyanazt a mintát követi. Sok beteg tünetmentes a betegség kezdetén. Az autonóm adenómát a jódhiány jelenlétében megnövekedett növekedési ingerek okozzák. Csak akkor, ha a beteg ismét több jódot vesz fel, ez pajzsmirigy túl aktívvá válhat, tipikus tünetekkel, mint például gyors szívverés, verejtékezés és súlycsökkenés.

A tünetek súlyosságától függően a diagnózist gyakran laboratóriumi vizsgálat segítségével gyorsan meghatározzák. Ha a betegek megfelelő terápiában részesülnek, a pajzsmirigy szintjének normalizálódnia kell, és a betegség minden tünetének megszűnnie kell.